Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Zsigmond Soma: Lars (részlet)

Fotó:

Az utóbbi időben leginkább egyedül megyek az erdőbe. De csak ősszel és télen. Tudniillik allergiás vagyok minden gazra. Tavasszal egyenesen gyűlölöm a természetet. Nem azért, mert tüsszentenem kell és bedugul az orrom, hanem azért, mert ilyenkor nem mehetek. Télen meztelenek a fák. Önmagukkal azonosak, nem takarja ki őket semmi.

Bővebben ...
Költészet

Kabdebon János versei

Fotó: A szerző archívuma.

Vágd ki a nyelvem, / Roppantsd pozdorja gerincem, / Hadd legyek lárva

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: Az ünnepek után

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Az úrnők és urak kocsikról szemlélték a fennforgást, a sunyi zsebtolvaj pedig épp egy gondolataiba merülő férfi nyomába eredt. A kép jobb alsó sarkában egy hosszú bajszú, fekete ruhás rendőr szemlézte a terepet… Akárhányszor beszélt róla, János minden alkalommal ugyanazokat a szereplőket nevezte meg kedvenceiként, és hosszan méltatta a festő kompozíciós technikáját.

Bővebben ...
Költészet

Szabolcsi Alexander versei

Fotó: Konkol Máté

A versbe bele kell halni, vagy mintha / ezt érezném, ezt tanultam volna valakitől, / férfiak négyszemközti beszéde, / hogy a vers egy csapóajtó, hátsóablak / amin ki és bemászni lehet csupán

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Simon Bettina a Litmusz Műhelyben

Fotó: Simon Bettina

Vendégünk volt Simon Bettina író, költő, művészettörténész, aki szerint a „mi az irodalom?” kérdés maga az irodalom.

Bővebben ...
Költészet

Farkas Arnold Levente versei

Fotó: A szerző archívuma.

hallottalak sírni uram / de a könnyed bizonytal / an bizonytalan minden

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Simon Bettina - Kerber Balázs - Körtesi Márton: Az éjszaka fényszíve

Fotó: Litmusz Műhely

Ömlik belőlem / a malőr, idegesen bámulom a csillárt, / a hátam mögött érzem a fintorgást, / és megtölti az éjszaka kezemben a poharat.

Bővebben ...
Költészet

Szabó Gergely versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

bárcsaknénik és bezzegbácsik ökoszivárványos szatyraiba / szorult mákszemként hallgatunk 

Bővebben ...
Próza

Palotai Péter: Limbó Hintó

Fotó: Fejes Márton

Most, hogy járműtulajdonossá válok, eldöntöttem, hogy vállalkozni fogok – haladjunk a korral –, és Pityuval közösen csapatjuk majd az utakon. Szóval, modernizálunk. Megyünk az úri negyedbe, szekérrel. Nem is hinné el senki, mi mindent kidobnak a naccságák. Mi meg begyűjtjük, de most már majd ipari mértékben, nem csak úgy kicsiben. A hasznos limlom megy a zsibire, eladjuk. 

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

Ideje a megbecsülésnek - Lapszemle irodalmi folyóiratok december és januári lapszámaiból

Montázs: SZIFONline

Talán senki nem vitatja, hogy a magyar irodalmi folyóiratok minősége messze túlszárnyalja azt, amit egyre szűkösebb anyagi támogatottságuk megengedne. Emiatt lapszemlém vélhetően akkor járna el helyesen, ha minden egyes december-januári megjelenést végigvenne. Ez azonban egy jótékony, ám voltaképp megúszós írást eredményezne. Merthogy miután befutott a felkérés e feladat elvégzésére, – hogy a lapszemle ne ,,csak” lapszemle legyen – zsigerből egészen más gondolatok is elkezdtek kavarogni bennem, melyeknek közös pontjaként tűnt fel a talán folyóiratszemlébe nem illő illetlen kérdés, hogy mi az, ami hiányzik?

Bővebben ...
Költészet

Szűcs Anna Emília: a körmök rossz sorrendben nőnek

Fotó: Ladányi Jancsó Jákob

azt hajtogatod, a rosszul megválasztott szavak ölnek, / de szerintünk a jól megválasztottak is

Bővebben ...
Költészet

Majláth Ákos versei

Fotó: Gyéresi Orsolya

A többi mag jó földbe esett. / Szárba szökkent ott a szégyen, / burjánzottak az önvádlás sötétzöld / levelei. Később termést hoztak: / gyomorgörcsöt, értelmetlen alázatot. / Egyik harmincszorost, / másik hatvanszorost, / sőt, volt amelyik százszorost.

Bővebben ...

Gláser Diána versei

Parányi szavak óriásfenyők lábánál. / Összezúzott kopoltyú a gyerekszobában. / Zúzódás előszele a testen.

Gláser Diána 1987-ben született Budapesten. Dunakeszin él. Az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán, és a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen végzett. Tanítóként dolgozik Fóton. A Fiatal Írók Szövetségének tagja. Verseket és kritikákat ír.

 

Bábel

 

Ha nem félnék vállam folyómedreitől,

akkor a vörösbegyektől félnék az éjszakában,

akik tűhegyes fogukkal belekarcolnak a ponyvába,

és golyószemükkel átszakítják.

Akiktől visszafelé álmodunk,

mint Hieronymus kertjében.

Ha nem félnék az éjjel festékcseppjeitől,

akkor a radiátortól félnék, a testrészektől,

a testrészektől, amelyek terelgetik vonalaimat,

és gondolataimat fejembe

egy ormányon keresztül visszapumpálják.

Ha nem félnék ettől a hangzavartól,

akkor féljek attól, hogy döntéseimet szétfeszítsem,

akár egy dobhártyát a tüskés gallyakon.

Ingerek szemerkélnek szobámba nap mint nap,

és folyómedreim döntésekké görgetik az ingereket.

Ha nem félnék ezektől, hát akkor amiatt féljek,

hogy valahol egy kidülledt golyószem lát engem.

 

 

Látlelet

 

Parányi szavak óriásfenyők lábánál.

Összezúzott kopoltyú a gyerekszobában.

Zúzódás előszele a testen.

 

Tökéletes dialógus egy fogkefével,

két wécélehúzás közti lelki béke.

Rángásoktól rozsdásodó ajtókilincs.

Eszméletvesztés a tükörben.

 

Vadhajtások a bordák alatt.

Kisülések egy villanyvezetéken.

Vérvétel utáni komplikáció,

frissen mosott hajjal.

 

                                      

Rozsdafoltok

 

Fákat ültettél a nappaliban,

magokat szórtál a hajadból,                                                                     

fűcsomókat húztál ki a fotel alól,                      

minden felesleges toldalékot lemetszettél.

 

Kitártad az ablakot, az odvakat, a fiókot,

beszappanoztad az éjszakát, hogy fellélegezzen.

 

Fénytelen kiskanállal kavartad fel a virágágyás emlékeit.

Porceláncsészékben gyűjtötted a sarokban az esőcseppeket.

 

Amikor elment nagyapa, lecsapta a biztosítékot.

Kioldódtak belőle a részecskék,

mint egy magára hagyott zsebtelepből.

És rozsdafoltokat hagyott a kiskanálon.

 

Szivárognak a cseppek a falon,

nyikorog a parketta, ha arra jársz,

megvastagodnak lassan a törzsek.

 

Úgy feküdt akkor,

mint egy összecsuklott szárítóállvány

a frissen mosott ruhákkal.

Emlékszel? Azon a térdkalácson.

Még te is lovagoltál egyszer.