
Gláser Diána versei
- Részletek
Gláser Diána 1987-ben született Budapesten. Dunakeszin él. Az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán, és a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen végzett. Tanítóként dolgozik Fóton. A Fiatal Írók Szövetségének tagja. Verseket és kritikákat ír.
Bábel
Ha nem félnék vállam folyómedreitől,
akkor a vörösbegyektől félnék az éjszakában,
akik tűhegyes fogukkal belekarcolnak a ponyvába,
és golyószemükkel átszakítják.
Akiktől visszafelé álmodunk,
mint Hieronymus kertjében.
Ha nem félnék az éjjel festékcseppjeitől,
akkor a radiátortól félnék, a testrészektől,
a testrészektől, amelyek terelgetik vonalaimat,
és gondolataimat fejembe
egy ormányon keresztül visszapumpálják.
Ha nem félnék ettől a hangzavartól,
akkor féljek attól, hogy döntéseimet szétfeszítsem,
akár egy dobhártyát a tüskés gallyakon.
Ingerek szemerkélnek szobámba nap mint nap,
és folyómedreim döntésekké görgetik az ingereket.
Ha nem félnék ezektől, hát akkor amiatt féljek,
hogy valahol egy kidülledt golyószem lát engem.
Látlelet
Parányi szavak óriásfenyők lábánál.
Összezúzott kopoltyú a gyerekszobában.
Zúzódás előszele a testen.
Tökéletes dialógus egy fogkefével,
két wécélehúzás közti lelki béke.
Rángásoktól rozsdásodó ajtókilincs.
Eszméletvesztés a tükörben.
Vadhajtások a bordák alatt.
Kisülések egy villanyvezetéken.
Vérvétel utáni komplikáció,
frissen mosott hajjal.
Rozsdafoltok
Fákat ültettél a nappaliban,
magokat szórtál a hajadból,
fűcsomókat húztál ki a fotel alól,
minden felesleges toldalékot lemetszettél.
Kitártad az ablakot, az odvakat, a fiókot,
beszappanoztad az éjszakát, hogy fellélegezzen.
Fénytelen kiskanállal kavartad fel a virágágyás emlékeit.
Porceláncsészékben gyűjtötted a sarokban az esőcseppeket.
Amikor elment nagyapa, lecsapta a biztosítékot.
Kioldódtak belőle a részecskék,
mint egy magára hagyott zsebtelepből.
És rozsdafoltokat hagyott a kiskanálon.
Szivárognak a cseppek a falon,
nyikorog a parketta, ha arra jársz,
megvastagodnak lassan a törzsek.
Úgy feküdt akkor,
mint egy összecsuklott szárítóállvány
a frissen mosott ruhákkal.
Emlékszel? Azon a térdkalácson.
Még te is lovagoltál egyszer.