Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Hibrid – H. P. Lovecraft: Martin Webster, a rémlényvadász

A montázs Virgil Finlay Lovecraft grafikájából, a Villa Hadriana Kentaur Mozaikjából és KingOfEvilArt 'White Polypous Thing' című grafiákájából készült. (deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Költészet

Makó Ágnes versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Rajtad mi van? / Visszaírnál csak annyit, / hogy látod ezt?

Bővebben ...
Műfordítás

Peter Russell: Velence télen, Gittának Berlinben

Kollázs: SZIFONline

Édes burgonyát süt Sant’Angelo, / Skarlát rácson izzik a gesztenye.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – Tandori Dezső: Miért van inkább a Semmi, mint a majom?

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: A tetem

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Bezártam az ajtót, és visszamentem Jánoshoz. A borzot már kitette a földre. Ásni kezdtem. Nehezen adta magát az agyagos talaj. Olykor egy-két gyökeret is el kellett vágnom, de azért rövidesen elkészült a verem. János a talpával belökte a tetemet a gödörbe, aztán elkérte az ásót.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – François Villon: A rossz pénz balladája

Montázs: Petit Palais, musée des Beaux-arts de la Ville de Paris, 'White Polypous Thing' by deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”[1]

Bővebben ...
Próza

Kovács Eleonóra: Fényerősség

Fotó: Váradi Sándor

Honnan érkezik a fény, amit érzékel a szemem, és látom azokat a faágakat is, amelyek a legmagasabban helyezkednek el, noha nem világít a hold, a zseblámpa, a villanykörte? Egyelőre nem tudom a választ. Éles kürtszó hallatszik. Távoli hangszóróból árad. Jelzi, hogy most ér véget a scsavija. A kutyák már nem figyelnek az éles hangra. Amikor először hallották, zavarta őket a magas hangsáv. Lehet, hogy egy vadászgép repült valahol, ezért hirdettek scsaviját.

Bővebben ...
Költészet

Závada Péter: Világos körülmények

Fotó: Máté Péter / Jelenkor

Kezünk közt eltévedt túrázók / utolsó életjelei egy térképen, melyet nem mi rajzoltunk, de rátaláltunk, / és most utólag felelősséggel tartozunk értük. 

Bővebben ...
Próza

Zsigmond Soma: Lars (részlet)

Fotó:

Az utóbbi időben leginkább egyedül megyek az erdőbe. De csak ősszel és télen. Tudniillik allergiás vagyok minden gazra. Tavasszal egyenesen gyűlölöm a természetet. Nem azért, mert tüsszentenem kell és bedugul az orrom, hanem azért, mert ilyenkor nem mehetek. Télen meztelenek a fák. Önmagukkal azonosak, nem takarja ki őket semmi.

Bővebben ...
Költészet

Kabdebon János versei

Fotó: A szerző archívuma.

Vágd ki a nyelvem, / Roppantsd pozdorja gerincem, / Hadd legyek lárva

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: Az ünnepek után

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Az úrnők és urak kocsikról szemlélték a fennforgást, a sunyi zsebtolvaj pedig épp egy gondolataiba merülő férfi nyomába eredt. A kép jobb alsó sarkában egy hosszú bajszú, fekete ruhás rendőr szemlézte a terepet… Akárhányszor beszélt róla, János minden alkalommal ugyanazokat a szereplőket nevezte meg kedvenceiként, és hosszan méltatta a festő kompozíciós technikáját.

Bővebben ...
Költészet

Szabolcsi Alexander versei

Fotó: Konkol Máté

A versbe bele kell halni, vagy mintha / ezt érezném, ezt tanultam volna valakitől, / férfiak négyszemközti beszéde, / hogy a vers egy csapóajtó, hátsóablak / amin ki és bemászni lehet csupán

Bővebben ...
Fotó: Bethlenfalvy Péter

Bethlenfalvy Gergely versei

ezek a terhesség utolsó napjai. / nem úgy a rák esetén, ki nem szűnő küzdelmével / viselős, hiszen a sivatagon keresztülvonszolt sátor / terhét csak sokasítja, ha nincs hová megérkezni.

a rák

amint átmenetinek vélt hajlékát
vonszolja, egyúttal farol, és tolja azt,
még ha tudtán kívül cselekszi is.
az állapotos asszonyhoz hasonlóan,
akit a méhében úszó magzat alkalmi
szállásának is tarthatunk, a rák sem
kívánja terhét levetni. inkább vállalja,
hogy mozgásával, az ágynyugalom
megtagadásával, haszontalan erőfeszítéseivel
másokat foszt meg a tértől, mely azoknak éppúgy
ideiglenes lakhelyeként szolgál, akár a rák cipelte
mésztölcsér. de milyen lealacsonyító egy
építkezés viszontagságai fölött keseregni.
a sittet vödörbe lapátoló görnyedtsége sem
más, mint ügyes kísérlet arra, hogy szakadozó
mozdulataival lehetőségeimet csökkentse
és a kerítés – mely máris áll! – mögül leskelődő,
önérdekét feledve, őt egy ponton együttérzéséről
biztosítsa. ezek a terhesség utolsó napjai.
nem úgy a rák esetén, ki nem szűnő küzdelmével
viselős, hiszen a sivatagon keresztülvonszolt sátor
terhét csak sokasítja, ha nincs hová megérkezni.


a méh

a rákkal ellentétben, ami eszerint
ostobább, erőit hebehurgya módon
beosztó, és tehát elpazarló állat,
szállását nem cipeli, nem vonszolja,
nem tolja hátán és maga mögött és
maga előtt. napi feladatai megkezdése
előtt egyszerűen felröppen a kaptár,
e mesés palota hatszög-ablakából,
és míg munkáját végzi, szünettelen
dacol a gondolattal, hogy, bár csak
átmenetileg, de megfosztatott otthonától.
az anyaméh képzetének csorba volta
máris szemünk elé tűnhet. az állat,
amelyről a magzat – noha ismét csak:
ideiglenes, mégis – meghitt bugyrát
elneveztük, nap mint nap szembe kell hogy
nézzen a lehetőséggel (kockázattal):
szorgosan megpakolt kis erszényével
talán már nem lesz hová hazatérnie.
a magasba emelkedik és alászáll. a növény
laza szerkezetű szára megroggyan, a
virágzat kileng, s az ingamozgásról mi
egyéb juthatna eszünkbe, mint az élet
könyörtelen szabályosságot követő
változékonysága. a kis rovar bölcsességéről
árulkodik, hogy egyenesen az inga lendülő
nyelvébe kapaszkodik minden erejével, s az
előtte álló feladatra összpontosít.


a mester

milyen megadóan vesz tudomásul
vacsorája végeztével! tenyerét most úgy
nyitja szét, mintha mindeddig valami
igazán drágát rejtegetett volna benne.
ezért volt hát a mohó sietség a sültek,
a sajtok, a gyümölcsök és a kenyér iránt.
ezért nem emelte rám tekintetét. semmi
sem utalt mostani ölelésére, és már azt
hittem, karja fáradtan megtörik, amint
szájához emeli bíborpoharát. öröm látnom,
ahogy nyeldekel, ahogy irigyen parázslik a
szivarvég, míg zabál. e habzsolás volna
tanácsa? azért meglesem, hátha kiesik
belőle valami, és bár nem nyúlok utána,
nyugalommal tölt el, hogy olykor
óvatlanul ő is elejt valamit. nem láthatom,
ahogy alszik – pihenése közben nyílnak
tiszta mozdulatai.

 

a túrabot

terhét könnyítendő – gondolhatnánk.
kóborkutyákat elzavarandó, elriasztandó
– hasonlóképp. fizikai felkészületlenséget
egy látványos, neonszín kiegészítővel
kompenzálandó – akár. örökké fényeskedjék.
hogy akkor is legyen mibe kapaszkodni, ha
már nincs mibe. szúrni, lépésenként egyet-
egyet, fémheggyel, dühös-keserűn, a
gravitációba. a kézben tartott, felmeredő
husáng vagy összeköt valamit valamivel,
vagy nem. a nyájat vagy tereli, vagy ütlegeli.
jogar és kard. vagy peca. üres jelentő,
épp most tölti meg, tenyere verítékével,
ruganyos mozdulataival. amint fölér a
hegyre, természetességre törekedve
a sarokba állítja, és magához veszi a kőtáblákat
– de ki viszi le a mászószerszámot?
kössed föl ide, légyszíves, a zsákra, zsineggel.
mégsem hajíthatjuk csak úgy, a többi közé.

 

Bethlenfalvy Gergely 1993-ban született Budapesten. Szigetmonostoron él.