Kemenes Henriette naplója a második szilágybagosi Látó-táborról

Felolvasunk. KAF is velünk van, eddig csak olvastam, őt magát, meg róla is, sok kaffistával találkoztam már, láttam a róla készült freskókat a katedrálisok monumentális félárnyékában, de most igazándiból is itt van. Létezik. Egy kisebb könyvvásárt is összehoztunk, Markó Béla felajánlja, hogy nem csak a Bocsáss meg, Ginsberget, de az összes eladott könyvet dedikálja. Jön az utolsó vacsora, aztán az Oázis-beszélgetések, közben harminc lettem, hoppá.

Ozsváth Zsuzsa naplója a második szilágybagosi Látó-táborról

Van egy író. Eltűnt. Már hogy a reggeli pinceszemináriumról késik, vagyis ami eleve nem is pinceszeminárium kéne legyen, hanem írók a strandon meg bambi meg nyár van alig fürdőruhá-á-ban. Ámde mivel a strandon alig fürdőruhában bömböl a tucc-tucc, mi ki vagyunk onnan kergetve az érzékeny lírai lelkületünktől fogva. Hát így a döntés, marad a borospince helyszín és az alma sem esik messze a fájától, mert felszedjük és megesszük. Szóval eltűnt, de aztán megtaláltatott. Az író, mármint. Ez akár hatásvadász is lehetne, ha már az elkövetkező könyvbemutatón egy detektíves, krimiféle kerül a terítékre. Az asztalra.

Sárkány Tímea tudósítása a Fiatal Írók Szövetsége 2018-as táboráról

A szavak használták az embereket, birtokba vette őket a nyelv. Megszűnt szeretni a nyelvet – mondja Zoltán, mikor a kutatásai során felismerte bizonyos szavak jelentésrétegeit. Például az összetartás szavunk egy nyilas folyóiratnak volt a címe, és az elrendelt toborzáshoz kapcsolódó erőszak a tizenhatéveseket sem kímélte. A magyar nyelvben nem történt meg az a tisztogatás, hogy ezeket a túlterhelt szavakat tömegsírba helyezzük, mint például a németek, talán nem is lett volna lehetséges – fejtegeti Zoltán. Ő elidőz a szavakon, fokozatosan alakult ki az a célja, hogy az olvasóban érzések jelenjenek meg.

Sárkány Tímea tudósítása a Fiatal Írók Szövetsége 2018-as táboráról

Vitt a zene és a szöveg, az eddig látottakhoz képest más sorrend, más hanganyag, ilyen sötétben eddig még soha, kezdek vacogni, mozdulni sem bírok, hátam mögött Borcsa Imola ül, pokrócba csavarodva, átülnék mellé, de az komfortzóna nyitás, azt akarom, az előadás adja ezt meg, burkoljon be a zene és a szöveg, a loopok öleljenek, odafenn csillagok, bennem a hang, a régóta ismerős hangok, szelidítsd meg a démonaidat, szelidítsd meg, pihenj a holnapra, korán fekszel, holnap is várnak a démonok, barátkozz meg velük.

Mucha Dorka tudósítása a Gombaszögi Nyári Tábor irodalmi programjairól

Lenne még, de nem is merem kimondani. Először is, hogy Cserna szavait hallom: egy író olyan, mint egy másnapos fesztiválozó. Aztán eszembe jut, hogy nem, írónak lenni olyan, mint Gombaszögről hazajönni – kicsit kitépnek a lelkedből vagy simán otthagyod valahol, és megpróbálsz úgy csinálni, mintha minden rendben lenne. Szóval, ja, nem mondom a dokinak, de ezen baromira nem fog segíteni a kötegnyi recept.

Sárkány Tímea tudósítása a Fiatal Írók Szövetsége 2018-as táboráról

Ebből a meghittségből mindenkit kimozdított az előző nap folytatásaként szervezett Erőszak és irodalom címen futó beszélgetés. Hálásak lehetünk, hogy van egy tábor, ahol beszélhetünk szexuális zaklatásról, ezek feldolgozhatóságáról, és mindebben az irodalom erejéről, alakító hatásáról. Smid Róbert, Szekeres Nikoletta, Kalapos Éva Veronika és Hermann Veronika között pattogott a mikrofon, miközben a témát egy kis Foucault-i hatalomelmélettel és a művészvilágban feltűnő szexuális zaklatásokkal kezdték boncolgatni. Vagyis az erőszakos közeledés a hatalomról (alá- és felérendeltségi pozíciókról) szól, nem az erotikáról.