Drexler Ákos A kispróza nagymestere – Tanulmányok Jókai Mór novellisztikájáról című könyv bemutatójáról

A vita végére átrendeződtek az erővonalak. A kötet másik szerkesztője, Hansági Ágnes amellett érvelt, hogy nem azon kell gondolkozni, hogy Jókai tanítva legyen-e vagy sem, hanem az a kérdés, hogy miként legyen tanítva, vagy hogyan lehetne úgy tanítani, hogy a diákok minél többet magukévá tudjanak tenni belőle. És itt a művek legkülönbözőbb rétegeire is gondolhatunk.

Kormos Nikolett a Kortalan Kortárs Dilemma című estjéről

A Dilemma tehát nem csupán az esten elhangzott szövegekből építkezett, az összművészeti és performatív előadás másféle üzenetet is hordozott: minden esemény egyszeri, megismételhetetlen, ugyanakkor az előadók részéről minden improvizációnak tűnő elem csak megsejthető, hisz nincs még egy alkalom, amikor a dolgok másképp történhetnének meg, vagy éppen ugyanúgy, forgatókönyv szerint.

Sas Ágnes tudósítása a FISZ szegedi konferenciájáról és minifesztjéről

I want to tell you something. / Who am I? / Who is Slobodan Tišma? / Slobodan Tišma is Kaspar Hauser of Serbian literature. / In fact, I do not know who I am. / I do not know where I am from, either. / I am a man of the street; one twilight day I found myself in the Paul Street. / I am completely illiterate. / I am almost uneducated. / In my life, I have read only ten books. / My favorite book, my bible is Palle alone in the World by Danish writer Jens Sigsgaard

Dézsi Fruzsina Szilasi László marosvásárhelyi estjéről

A szerző azt is kifejtette, hogy a Szentek hárfájánál még sokat akart beszélni, mert úgy gondolta, hogy a nézőpontok megsokszorozása által tudja legjobban körüljárni az adott tárgykört. A harmadik hídban is megjelenik legalább két beszélő, az új kötetnél azonban már mészölyi irányba indult el. Rengeteg kisregényt olvasott, ennek alapján igyekezett rekonstruálni, hogy miként lehet olyan rövid szövegeket létrehozni, amelyben nincsenek lyukak a mondatok között – csak azután kezdte el írni a konkrét műveket, miután úgy érezte, hogy ő maga is képes erre.

Csutak Gabi helyszíni tudósítása Tóth Kinga Holdvilágképűek című könyvének bemutatójáról

Betegséghangok, szörcsögések, nyögések és sóhajok töltötték be a teret, néha mintha nem is emberi eredetűek, hanem valamilyen nyikorgó-csikorgó gépezet zörejei lettek volna. Az élőben elhangzó hangok megsokszorozva, számítógépes programmal eltorzítva és átdolgozva feleltek egymásnak. Egyre inkább úgy tűnt, mintha a szereplő mondani akarna valamit, de nem lenne ereje hozzá vagy elveszítette volna a beszéd képességét, és csak artikulálatlan hangokat, zörejeket tudna kipréselni magából.

Kellermann Viktória projektzáró naplója a Fiatal Írók Szövetsége lengyelországi műhelyéről

Harmadszorra is megdöbbentő a készülő fordításokat hallani, a tíz évvel ezelőtti önmagamat látom a turistaszótáras csajban velem szemben; akkor még én is azzal fordítottam, abból is mi lett, 10 órán belül a lengyelországi hungarisztika krémje, mocskosul tehetséges diákok és a helyi fordítás-szakosok elé is kiülök a fantasztikus ötössel. Jó látni, hogy mindannyiunkban munkál a pofátlan mersz, hogy műfordítani márpedig lehet. Máshogy nem megy.