Purosz Leonidasz a tizedik Véneki Alkotótáborról

Mottó: Két dolgot szerettem volna 1. Jól érezni magam. 2. Nem vitatkozni feminizmusról, a magyar baloldal helyzetéről és slam poetryről. Az egyik sikerült. Az itt megforduló emberek néhány kivételtől eltekintve nem a barátaim, társaságukat a mindennapokban nem keresem, mégis van bennünk valami közös: egy-egy alternatív, saját univerzumot próbálunk felépíteni. Ezeket a világokat helyezzük ilyenkor egymás szikéi alá.

Purosz Leonidasz a tizedik Véneki Alkotótáborról

Szabad program, ez volt a laza nap. A többiek fröccsöznek, én fröccsözöm és tudósítást írok. Közben történeteket hallok idősödő irodalmárokról, akik mindig csak annyira zaklatják a pályakezdő lányokat, hogy az még éppen letagadható legyen. Történetek, amiket ismerek – szomorkás kalandozás a #metoo határvidékein. Aztán oldódó hangulat, agymenések, pletykák, nevetés, méltatás és fúrás, őszinte monológok, rettenetes pózok – átlagos este egy írótáborban.

Purosz Leonidasz a tizedik Véneki Alkotótáborról

A tábor első vendége Szöllősi Mátyás költő, író, drámaíró, fotós, ex-sportoló, szintén nem épp sztereotip bölcsész, aki hamarosan Ufába és Szibériába indul egy régészeti expedíció keretein belül. Horváth Veronika elsősorban a tábor hívószavaival összefüggésben kérdezi, szóba kerül a betegség és társadalmi elszigetelődés, test és tárgy kapcsolata Szöllősi műveiben, illetve kivetítve látjuk a Vakság fotósorozat néhány darabját.

Tompa Andrea debreceni könyvbemutatójáról írt Szilágyi Szilvia

Hol húzódik határ a mindennapi élet és kollaboráció között, ki irányítja az időt és kinek irányítják az idejét? – foglalták össze a beszélgetőpartnerek a regény egyik fő kérdéskörét. Bár hajlamosak vagyunk Vilmos történetét sikertörténetként olvasni, Vilmost szocialista self-made manként elképzelni, ő tulajdonképpen egyfajta áldozata a rezsimnek, az ő ideje és tekintete irányított – mutat rá az írónő, számára az a győzelem, ha az embertől nem lehet elvenni valamit, így a regény tulajdonképpeni sikeres története inkább az Eleonóráé, akit, ha fizikailag meg is törtek, képes volt megőrizni integritását.

Tóth Kinga performansz estjéről Mechiat Zina írt tudósítástmechiat zina

Az este sűrű volt, talán túl sűrű is, több inputot kaptunk, mint ami ötven percben elférhet, ebbe a beszámolóba sem fér bele, hogy mind hét munkát leírjam. Az est egyes darabjai hármas bontásban sokkal inkább megállnák a helyüket, mint hetes csokorban, hiszen ekkora dózisban ember legyen a talpán, aki képes maximális koncentrációt tanúsítani az előadás egész ideje alatt. Viszont az, hogy megtörténhetett ez az esemény, mégiscsak az egyik legreményteljesebb dolog volt májusban.

Górász Péter beszámolója a MISZJE nemzetközi kulturális fesztiváljának második napjáról

Az irodalmi folyóiratokat kevesen olvassák, a szerb műveket még arányait tekintve is kevés idegen nyelvre fordítják le, egyedül talán Németország igazán befogadó ebben a tekintetben. Szerb kultúrpolitika valójában nem létezik! ‒ fakadt ki Marojević. A hallgatóság soraiban ülő szerb és szerbül beszélő magyar pályatársak szerencsére nem tartották vissza véleményüket, így a beszélgetés vége felé izgalmas vita bontakozott ki a közép- és kelet-európai régió országaiban működő irodalmi élet nehézségeiről.