Konkoly Dániel helyszíni tudósítása

Véleményem szerint Balogh könyvének legnagyobb érdeme az, hogy a 90-es évek végére lezáródó rekanonizációs folyamatokban kevés figyelmet kapott Karinthy életművel úgy tud párbeszédbe lépni, hogy a monográfia végére érve az olvasó számára nyilvánvalóvá válik, hogy Karinthy Frigyes alkotásai között számos kiváló mű található, amelyek legalább annyira a későmodernség horizontjához tartoznak, mint József Attila vagy Szabó Lőrinc alkotásai.

Seres Rebeka tudósítása A gyerekirodalom nagykorúsítása konferenciáról

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy konferencia a gyerekirodalom nagykorúsításáról. A szakma nagyjai gyűltek össze e jeles eseményen, Óperencián innen és Óperencián túl, hogy megérdemelt helyére emeljék a gyerek- és ifjúsági irodalmat. Olyan sokan voltak és olyan nagy érdeklődés övezte az összejövetelt, hogy két napon át tartott (pontosan a 2018-as év november 23-i és 24-i napján). De két segítőjük is akadt ám, a HuBBY és a MISZJE „személyében”, akik támogatása nélkül nem valósulhatott volna meg az esemény. Az összegyűltek varázslatosabbnál varázslatosabb előadásokkal kápráztatták el a jelenlévőket, teljesen új perspektívába helyezték a gyerekkönyveket mind az irodalom, mind a képzőművészet és a pedagógia szempontjából.

Seres Rebeka tudósítása a „… kézifékes fordulást is tud” című tanulmánykötet bemutatójáról

Az általuk magas színvonalúnak tartott irodalmi alkotások többnyire azok, amelyeket még ma is olvastatnak a diákokkal általános iskolában. Jól van ez így? Olyan művekkel megismertetni a gyerekeket, amiket nem éreznek magukhoz közel sem időben, sem világlátásban, csak ahhoz vezet, hogy elveszi a kedvüket az olvasástól és egy kötelező, erőltetett cselekvésnek fogják tekinteni a folyamatot. Ehelyett inkább olyan szövegeket kellene előtérbe helyezni az oktatásban, amik ma születtek és a mostani fiataloknak szólnak, amik reflektálnak felgyorsult világunkra és olyan szituációkat és eszközöket jelenítenek meg, amiket ők is jól ismernek és használnak.

Kollár Árpád és Tamáska Máté beszámolója a Genius loci című konferenciáról

A genius loci konferencia és tervezett kötet legtágabb célja a párbeszéd megteremtése és az irodalmi témák külső, építészeti és szociológiai szempontok szerinti újragondolása volt. Szűkebb értelemben persze maga a cím állt a középpontban, a hely szelleme, a város, a táj a falu megjelenítése a szociográfiai érzékenységű irodalomban. Mit keres egy író az építészetben? Elsősorban színpadot a cselekmény számára. Vannak történetek, amelyek elválaszthatatlanok a helytől, ahol játszódnak. Sziklák, megáradt folyók, meginduló pusztai bogáncsok. Táji metaforák, amelyek beívódnak a történet hangulatába. Ám sokszor a tájak sem helyiek, mint ahogyan a történetek sem azok.

Seres Rebeka tudósítása a Tersánszky Józsi Jenő emlékkonferenciáról

A konferencia végigjárta Tersánszky Józsi Jenő életművét, kiemelve legfontosabb és legjelentősebb írásait, rámutatott arra, hogy bár Tersánszky szövegei nem tűnnek végtelenül összetettnek, megkapargatva a felszínüket mégis egy komplex, műfajilag sokszínű életmű tárul a szemünk elé. Minden egyes előadás az író egy-egy oldalát tárta fel. Az esemény végére Tersánszky kifakult képéből egy színekkel megtöltött, hús-vér alak rajzolódott ki szemünk előtt.

Csécsei Dorottya beszámolója

Szeptember 6-án és 7-én került sor az ELTE BTK Összehasonlító Irodalom- és Kultúratudományi Tanszékének és a Fiatal Írók Szövetségének Irodalom és betegség című közös konferenciájára Balogh Gergő, Kulcsár-Szabó Zoltán és Pataki Viktor főszervezésében. Az előadások az irodalom és a betegség különböző összefüggéseit, illetve a betegség irodalmi recepcióját főként huszadik századi és kortárs, magyar és világirodalmi művek példáján, irodalomelméleti és esztétikai-filozófiai megközelítésben vizsgálták, ugyanakkor a témából adódott a konferencia kvázi-interdiszciplináris jellege is.