Szilágyi Szilvia tudósítása a KULTOK VI. – Metakritika második napjáról

Milyen szerepe van a kritikának a kulturális, tudományos életben, milyen jellegű kritikát írhatunk irodalmi művekről, színházi előadásokról, képzőművészeti és zenei alkotásokról, építészeti munkákról vagy sporteseményekről? Milyen hatásai, hagyományai, fórumai vannak az egyes művészeti kritikáknak? Október 14-én, a hatodik KULTOK konferencia második napján többek között ezekre a kérdésekre kerestük a válaszokat.

Béres Norbert tudósítása a KULTOK VI. – Metakritika első napjáról

Immáron hatodik alkalommal került megrendezésre Debrecenben a Kulter.hu és a József Attila Kör közös konferenciasorozata, a KULTOK. Gaborják Ádám megnyitóbeszéde a konferencia kompakt, tudományos határokat kialakító sokszínűségét exponálta, miközben a kritikáról való diskurzus vissza-visszatérő jelenlétét is hangsúlyossá tette, amelyre a megnyitót követő előadások is rendre csatlakoztak, hosszabb vagy rövidebb gondolatok erejéig.

Szabó R. Ádám Kovács András Ferenc könyvbemutatóiról

Az Olvasókönyv 446 oldalon 28 kritikát, 13 tanulmányt és 3 verselemzést vonultat fel; a szövegművek 1983 márciusától (Cs. Gyimesi Éva A rejtőzködő lírikus című kritikájától) 2015 januárjáig (Kulcsár-Szabó Zoltán Jelenlét hangszalagon című elemzéséig) ívelnek. A gyűjtés és a szelekciós protokoll kidolgozása természetesen nem volt egyszerű, mondták a kötet szerkesztői, és még a kiterjedt odafigyelés ellenére is maradtak ki fontos szövegek a bibliográfiából, amelyeket majd a második kiadásban pótolnak.

Sánta Miriám beszámolója a KAF-olvasókönyv kolozsvári bemutatójáról

Balázs Imre József egy vérbeli irodalomtörténészi kérdést tesz fel a költőnek: tudja-e korszakolni magát? A kérdés szándékosan groteszk, a válasz várható: nem. KAF elmondása szerint mindenhol élt, Kolozsvár is számára otthon – csakúgy mint Szatmárnémeti, Marosvásárhely vagy Székelykeresztúr környéke, életének meghatározó pillanatait vagy költözéseit nem tartja a korszakolhatóság egy kritériumának, mivel az ember mindent túlél (és – hozzáteszem – nem látja önmagát kívülről).

Szabó R. Ádám tudósítása a Látó Irodalmi Játékok 83. alkalmáról

A könyv amúgy is a maga útját járta, hiszen eredetileg egy Erdély-regénynek indult, mintegy legutóbbi regényének, az Ahol az ő lelke című opus folytatásaként. Az Ahol az ő lelke megírása után merült fel benne egy történelmi regénytrilógia létrehozásának gondolata Vidában. Aztán, több ezer oldalnyi kutatómunka után a regény „irányt váltott”, a szerző rájött, hogy nem tud bizonyos dolgokról anélkül írni, hogy ne írna saját magáról és családjáról, úgyhogy az írás folyamán a regény önéletrajzibbá alakult át.

Veres Erika helyszíni tudósítása

Az elemzéseket követően Lesi Zoltán kérdezte Csehy Zoltánt a Homokviharról és a szimpózium témájául választott versről. E beszélgetésből kiderült, hogy a kötet inspirációs alapanyagának számít Skuta Nóra és Skuta Miklós zenei munkássága, s hogy a Homokvihar című kötetben Csehy Zoltán tulajdonképpen a zenei gondolkodás megértését célozta meg.