Ozsváth Zsuzsa a Gyújtópont - Nagyvárad versszimpóziumról

Reméljük, hogy ez egy csodálatos barátság kezdete – zárta le Tasnádi-Sáhy Péter az Gyújtópont elnevezésű, Fiatal Írók Szövetsége és az Élő Várad Mozgalom kerekasztal-beszélgetését és Nagyvárad versszimpóziumát szeptember 23-án, szombat délután a Darvas-La Roche Házban. A szervezők reményei szerint ezt az alkalmat még több közös beszélgetés fogja követni 2018 folyamán, többek között egy Zudor János Nagyvárad-verseit fókuszba helyező költészeti szimpózium.

Sárkány Tímea tudósítása a JAK-tábor harmadik és negyedik napjáról

Egy másik játéktér megnyitása volt a hungarofuturizmusról szóló diskurzus is, amelyet Bajusz Orsolya, Havasréti József, Seregi Tamás, Sirokai Mátyás, Nemes Z. Márió és Miklósvölgyi Zsolt igyekezett meghatározni bulvárhermeneutikai módon, hogy az éjféli órákban a közönség még találjon valamiféle kapaszkodót. A politika és poézis összeházasításának ezen újabb alakzata főként az űrtematikát, a sci-fi-költészetet részesíti előnyben, a Juhász Ferencéhez hasonló életművek újraolvasása lesz a következő kihívás az irodalom számára, hogy például szíriusziul szólalhasson majd meg a magyar néphagyomány.

Sárkány Tímea tudósítása a JAK-tábor első és második napjáról

Kedd este, eddig az egyetlen szabadtéri beszélgetést Peer Krisztián vívta ki magának, ránk is sötétedett, míg Gaborják Ádám és Nemes Z. Márió az eddigi életművet egy értelmezői és egy anekdotázó pozícióból igyekeztek együtt felfejteni. Peer első kötete, a Belső Robinson JAK-füzetként jelent meg 1994-ben, amely a későbbi generációk számára meghatározó olvasmány- és hatásélmény volt. Innen kiindulva megállapították, hogy Peer azon szerzők közé tartozik, akik nem stigmatizálják költészetükkel a nyelvet.

Barlog Károly tudósítása a Látó folyóirat táboráról

Látod azt a fényes csillagot? – kérdezte Robi odafönn az Edéblesőn. Látom – mondottam bátortalanul. Na, most akkor nézz be a csillag mögé! – így ő. És ebből az utolsó mondatból (újra) megértettem valami fontosat – engedtessék meg nekem ennyi szájbarágás –, mondogattam is magamnak, hogy lám, milyen sokszor van ez így, tudniillik, hogy ha valami a fényességével tüntet (jelen esetben egy csillag), igen nagy eséllyel vonja el a figyelmet valami fontosabbról, ami túl van rajta (Androméda-galaxis), a valódi feladatunk tehát az, hogy túl lássunk ezen a fényességen, és meglássuk a lényeget.

Gál Soma tudósítása a IX. Véneki Alkotótábor harmadik napjáról

A késő délutáni szerzői est fokozottan várt program: Kemény Istvánt Bende Tamás kérdezi, az előző estei beszélgetéssel ellentétben nem a teljes életmű áttekintését tűzi ki célul. Rögtön elkanyarodva a korpusz legismertebbnek számító részétől, a lírától, a Lúdbőr című, 2016-ban megjelent esszékötet körül indul a beszélgetés: hogyan találja meg az anyag a formát, hogyan talált rá Kemény István az esszé műfajára?

Gál Soma tudósítása a IX. Véneki Alkotótábor második napjáról

Horváth Veronika kötetét a megjelenése óta ismerem, de eddig egyik bemutatóján sem volt alkalmam részt venni, így nagy öröm, hogy ezzel a programmal folytatódik az este. Mechiat Zina kérdezi a szerzőt, és egy ismerkedő, irányított felolvasás után izgalmas beszélgetés alakul a Minden átjárhatóról. Először a címben megjelölt átjárhatóságot, fejtegetik, nem csak a ciklusok témájában (a múlt eseményei és a gyerekkor feldolgozása, a budapesti szociovidék felfedezése, a vidékből való kiszakadás élménye és a nőiség, a betegség motívumai), hanem a külső-belső nézőpontváltásokban is tetten érhető.