Láng Orsolya a Litmusz Műhelyben

Részletek

Írta: Kerber Balázs ‒ Körtesi Márton

Vendégünk volt Láng Orsolya, aki szerint az irodalom olyan, mint Szent Ágostonnak az idő, azaz nincsen róla elvont meghatározása, csak megélni tudja. Túl sokféle konstrukcióban létezik a definiáláshoz, és az egyéni befogadón különben is nagyban múlik, hogy minek mikor milyen hatása van.

Fontos persze az irodalomban, hogy ismerős tapasztalatról vagy érzésről szóljon, de mégis a felismerés erejével hasson, legyen ez aprólékos leírásban vagy átfogó struktúrákon keresztül. Fontos a természetes hang is, a saját írásaiban is ezt keresi, talán ezért kísérletezik annyi műfajjal és műnemmel. Közös a szövegeiben a pillanat elkapása, amihez addig kell a gödör mellett állni, amíg valaki bele nem lép.

Beszéltünk a Személyes okok című legújabb verseskötetéről, és hogy miért ez az első kötete, ami után költőnek meri nevezni magát. Azt érzi, hogy lett egy saját lakása, otthonává vált a nyelve, aminek azelőtt úgy érezte, hogy a kulcsát csak kölcsönbe kapta. Mulatságosnak találta Balázs Imre József recenziójában, hogy egy alkotói korszak kikerekedéseként kezeli a kötetet, és újító fordulatot vár Orsi következő könyvében.

A következő könyvre térve Orsi elárulta nekünk, hogy ismét a próza felé fordult: egy monológszerű regényen kezdett dolgozni. Visszatértünk a tárgyiasság és az alanyiasság közti tér témájára, és megegyeztünk, hogy a szubjektum leválaszthatatlan az objektumáról, aztán Orsi azt is megosztotta velünk, hogy ő mindent együltében ír, mert különben elveszítené a hiteles töltetét.

Beszéltünk Láng Orsolyákról általában is, akikkel közös moly.hu-s profilja és akadémiai értesítőlevelei vannak, és elárulta azt is, hogy hogyan németesítette a nevét, amikor Berlinben élt. Ezután megkérdeztük, hogy mit érdemes olvasni, de tartózkodott az ajánlásoktól, inkább azt javasolta mindannyiunknak, hogy vegyünk le egy olyan könyvet a polcunkról, amit megvettünk, vagy kaptunk, de eltettük olvasatlanul, mert ő ebben a módszerben még sosem csalódott.

Azért elhangzottak szerzők, átvonultunk Houellebecq-en, Szabó Marcellen, Peer Krisztiánon, és felvetette azt is, hogy Varga Mátyás botránya elsüllyesztette a Pilinszky utáni katolikus líra legizgalmasabb alakját. Arra a kérdésre, hogy mit nem érdemes olvasni, végülis Bayer Zsolt és Kovács Ákos neve hangzott el, de előbb megbeszéltük, hogy félünk megnézni a Frici & Arankát, mert Harmos Ilona és Faludy György is megírta már sokkal izgalmasabban.

Végül felolvasta nekünk friss első megjelenését a Jelenkor folyóiratban, az Összefolyók és Valahol című verseit, majd pedig kidobtuk a dobókocka-szavainkat (forrás, célszerszám, hiszékeny, biztosít), és sorról sorra addig jártunk körbe, amíg össze nem dobtuk az Ernyedjen az ég című szöveget.

A Litmusz Műhely egy podcast arról, hogy az irodalom ki-kicsodának a micsodája. Kerber Balázs és Körtesi Márton 2016 óta adásról adásra felteszik ugyanazokat a kérdéseket: hogy mi s az irodalom, mit érdemes olvasni, és mit nem, majd pedig felolvasásra, aztán egy hletgenerátor segítségével közös versírásra invitálják a vendégüket.