Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Benkovics Judit: Tíz perc

Fotó: a szerző archívuma

Mellénk lép egy szemüveges ember, nagyon magas, vicces kalapban és fekete pólóban, hatalmas bőrönddel, próbálom kitalálni vajon mi lehet benne. Talán egy torta. Az mégsem lehet, mert elolvadna. Vagy egy varázspálca, bár ahhoz túl nagy az a táska, pedig akkor idevarázsolhatná a vonatunkat.

Bővebben ...
Költészet

Demeter Arnold: Egy falunak tizennégy meséje

Fotó: Kelemen Kinga

A gyászfalu gyilkosai / magukra veszik a következő éjeket.

Bővebben ...
Próza

Takács-Csomai Zsófia: Extraszisztolé

Fotó: a szerző archívuma

Próbálom felidézni a hetekkel ezelőtti önfeledtséget, de olyan távolinak érzem, mintha sosem lett volna. Arcomat megtörölve a tükörbe nézek. Jóideje mindent más szemmel látok, beleértve magamat is.

Bővebben ...
Költészet

Filotás Karina: Ez a város

Fotó: Besenyei Lili

szél cibálja plakátbőrét, / bordái között lüktet a Duna

Bővebben ...
Próza

Meggyes Viola: Unakit

Fotó: a szerző archívuma

Kereszt autója furcsa volt. Egy régi BMW, amiben nem működött a sebességmérő, az volt a csoda, hogy egyáltalán elindult. Attól tartottam, ha felnyitom a motorháztetőt, a motor helyett egy seprűt találok benne.

Bővebben ...
Költészet

Hegedüs Anna versei

Fotó: Tóth Anna

borkán leszek a sufniban / levesznek évente egyszer

Bővebben ...
Költészet

Martzy Réka: lányok

Fotó: Szűcs Anna Emília

darazsakra lépünk néha, / hogy sírhassunk, mert így láttuk

Bővebben ...
Próza

György Alida: Pű, pű, pű

Fotó: a szerző archívuma

Még a tavalyelőtti esés után figyeltem fel rá, hogy mindenki sokkal kedvesebb, ha bottal járok, úgyhogy már inkább le sem teszem. Ha meglátok valakit az utcán, rögtön görbítem a hátam. Olyankor megállnak, érdeklődnek a hogylétem felől. Én meg mondom nekik, hogy egyedül vagyok, nincs segítségem, derekam, hátam, lábam, kezem fáj, de lényeg, hogy egészség legyen.

Bővebben ...
+SZIF

Szita György visszatér: Török Lajos interjúja Győri Péterrel

A 96. Ünnepi Könyvhéten jelenik meg a Szépirodalmi Figyelő Alapítvány kiadásában Szita György nyolc kötetből álló bűnügyiregény-sorozatának első három darabja. A szerző neve a mai magyar krimiolvasók számára aligha ismerős. Azok viszont, akiknek a Kádár korszak népszerű irodalma valaha a látóterükbe került, talán emlékeznek arra, hogy Szitának az 1980-as évek végén két bűnügyi regénye is megjelent.

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Bánki Benjámin: izommemória

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Kazsimér Soma: Légzőnyílásaimon keresztül először kapok levegőt

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Kupihár Rebeka: ünnepnapok

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...

Nem szeretem a sünit, mert szúrós, de mégis szeretem

Kollár Árpád: Milyen madár, Csimota, Budapest, 2014
A Milyen madár versei gyermekek és felnőttek számára más-más mondanivalóval bírhatnak, a szövegek rétegzettsége arra invitál, hogy időt szánjunk az olvasásra. A kötetet egy különös hangulat lengi körbe, amely egyszerre érzékelteti a világ felfedezésének csodáját, és a tudással együtt járó szomorúságot. Kollár Árpád költészete a gyermeklírai hagyományt eredményesen gondolja tovább, igazi élménnyé alakítva a Milyen madár olvasását.

Móré Tünde 1987-ben született Miskolcon. Irodalomtörténész, a Debreceni Egyetem PhD-hallgatója.

 

A Milyen madár szövegei a címadó verssel kezdődően egy sajátos logikai rend alapján szerveződnek: ennek a rendnek a legfontosabb ismertetőjegye, hogy nem illeszkedik a megszokott gondolkodásmódhoz. Az így kialakított perspektíva – talán gyermeki, határozza meg a kötetet, amelynek 57 oldalán olyan témák fordulnak meg, mint az identitás, a halál vagy a család.

 

A versekkel való ismerkedés során a ritmus és az illusztrációk ragadhatják meg az olvasót. Nem egy szöveg azonnali felolvasásra csábít, maga a lírai én is hasonlót fogalmaz meg: „szeretem a verset, ha van benne hangosság / (ha hangosan olvassák, csak nekem)” (Igen, 11). A verseket apró utalások, áthallások kapcsolják egymáshoz, hasonlóan finom intertextuális háló alakul ki a gyermekköltészeti hagyományra vonatkozóan. A „télből telelés, vérből verelés, csapból csöpögés” (Lesz, lesz, lesz, 19), vagy a „mert belőlem esznek és folyton összevesznek / egymással a vírusok, meg azok az izék” (Laknak bennem, 21) sorok például mondókákat idézhetnek fel az olvasóban. A klasszikus és kortárs poétikai, nyelvi megoldások egy-egy szövegen belül is keverednek, ezáltal keltik az ismerős idegen érzetét.  

 

A Milyen madárhoz készített illusztrációk, amelyek Nagy Norbert munkáját dicsérik, fontos szerepet játszanak a versek világában. A borító égszínkékje szinte minden oldalon megjelenik, legtöbbször zölddel és sárgával kiegészítve. Az illusztrációk felerősítik a szövegek logikájának különösségét: a bicikliző nyúl, az öltönyt viselő kutya vagy a madárfészekben üldögélő macskák egy külön kis rendszert alkotnak. A nyúl alakja szinte végigkalauzolja az olvasót a versek között, amelyek elsősorban a literális értésnek köszönhetően nem egyszer abszurdnak mutatják a mindennapokat.

 

A címadó vers a tél maradandóságára, váratlan visszatérésére kérdez rá, hogy az utolsó sorral („kihez bújunk melegedni, ha apa már elutazott a hosszú útra”) a hideg idő a szülő hiányához kapcsolódjon. A vers képei a tél végére váró gyermek alakjának felidézésével mindennapi hangulatot teremtenek: „a sapkát is a fiókba tettük, és elveszett a sálunk is régen.” A hideg évszak el nem múlása melankóliát sugároz, ez pedig a kötet egészében uralkodó marad, még a mondóka-jellegű szövegek esetében is.

 

Kollár Árpád kötetében nem találunk tematikus egységeket, vagy ciklusokat, noha vannak olyan szövegek, amelyeket kifejezetten érdemes volt együtt olvasni, mint például a Nem és az Igen, vagy a két „hülyevers.” A gyermek önmeghatározásának vágya több szövegben előkerül. A Két kezem című szöveg a kitűnés és a valahova tartozás egyidejűségét mutatja meg („azért örülök, hogy mégsem vagyok furcsa, pedig lehetnék”). A Laknak bennem viszont éppen a lírai én furcsaságát ábrázolja, immár nem a külsejéről, hanem belsejéről szólva („furcsa egy dolog vagyok én, / palacsintázó vagy főzelékszagú menza”). A szülők által kialakított keretekben szerveződő világértés szerint az értelmetlen és a furcsa fogalmai aszerint határozhatóak meg, hogy a család, mint mikroszintű értelmezői közösség hogyan tölti fel ezeket a kategóriákat. A hiperkorrektség elve szerint kialakított világmagyarázatra példa a Csizmacsizma, ami látványosan mutatja meg az úgynevezett gyermeki gondolkodás mibenlétét. Az öltözz föl rendesen, mielőtt kimész szülői intését fokozza végletekig a szöveg, így jut el az olvasó oda, ahova a lírai én: „csak az a baj, hogy akkor meg irtó nehéz lenne / egy végtelen csizmatornyon billegni a süppedős hóban, / hát ezért nem megyek én most ki a hidegre (26)”.

 

A szülők a versekben a biztonságot jelentik, a lírai én minden kérdésével hozzájuk fordul, amennyiben az eddig ismert világhoz képest ismeretlen problémával szembesül. A kötet transzcendenssel foglalkozó szövegei közül a Mi lesz a hóval (15) első sora az édesanyát szólítja meg: anya, mi lesz a macimmal, ha meghalok. A Ki mondta (14) lírai énje pedig a madarak tulajdonságairól tér át saját korlátaira. „és a kezem olyan ügyetlen legyen, / hogy ne tudjak megfogni egy galambot, / és ki hagyja, hogy mindent elfelejtsek, / ami szerintetek fontos”.

 

A családi kör élménye az Apa szerint, vagy a Karácsony című szövegekben a kicsinyítés alkalmazásával válnak apró életképekké. Az apa alakja a szurkoló, tévét néző családfő hagyományába tagozódik be, az Apa szerint lírai énje azt a pillanatot ragadja meg, amikor még nem ölti fel a szurkolói attitűdöt, de már kialakulnak az alapvető pozíciók: a kinek kell szurkolni miértje még abban rejlik, hogy az édesapa nekik szurkol (illetve mert bénák). A Karácsony (47) soraiban a téli este inkább a fáradtság jegyeit ölti magára: „odakint sötét van és régi füstszag / az utcalámpák fénykörében gyenge hó szitál.” A karácsonyi készülődést egyetlen pillanatra zsugorítja a szöveg, a hal megtisztítása az a folyamat, amelyben a kisgyermek aktív résztvevő lehet: „én pukkantottam ki fatalpú klumpámmal / a konyha linóleumpadlóján.” A versnek szomorú hangulatot kölcsönöz a közös fedél alatt, mégis egymástól igen távol töltött karácsony megjelenítése, amelyeket a szöveg egy-egy sora tökéletesen ábrázol. Hasonló hatást keltenek több szövegben az utolsó sorok, amelyek az ellentétes tagmondatokkal fel nem oldott kételyeket alakítanak ki az olvasóban, például a „lakik nálunk egy egész család és kevesen vagyunk mégis (Nálunk, 30)” vagy a Karácsony utolsó sora („ma mindenki boldog, ma mindenki szomorú).”  

             

A kötet második felében sorakoznak az élet és az elmúlás problémáját feldolgozó szövegek. Az Én apum az Anya ma nem anya című szöveggel szerepel párban, az előbbi a Miatyánk felől olvasható, az ima szövegét úgy interiorizálja a lírai én, hogy a gyász érzelmi folyamatát, és az ezzel kapcsolatos reakciókat, mint például a felejtéstől való félelmet („félek, elfelejtem a te neved” 48) jeleníti meg. Ehhez képest az anya elvesztését tematizáló Anya ma nem anya az édesanya alakját tölti fel újabb és újabb jelentésekkel. Az allegorizálás nyelvileg hozza létre a veszteség pótolhatatlanságának érzetét. A két vers egymáshoz való viszonya sem érdektelen, hiszen a kötet egészében észlelhető a szülők eltérő ábrázolása, a lírai én számára más értékeket és más minőségeket képviselnek.

 

A Milyen madár versei gyermekek és felnőttek számára más-más mondanivalóval bírhatnak, a szövegek rétegzettsége arra invitál, hogy időt szánjunk az olvasásra. A kötetet egy különös hangulat lengi körbe, amely egyszerre érzékelteti a világ felfedezésének csodáját, és a tudással együtt járó szomorúságot. Kollár Árpád költészete a gyermeklírai hagyományt eredményesen gondolja tovább, igazi élménnyé alakítva a Milyen madár olvasását.