Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Nagy Levente Tamás: Három etűd (III.)

Fotó: a szerző felvétele

Háztűznézőbe készült, így hát, hogy alkalomhoz illő legyen megjelenése, leporolta régi-régi öltözékeit.  Meg aztán olvasott Kantot és Moritzot, hogy jobban beilleszkedhessen az úri közegbe – aminek az eredménye csak annyi lett, hogy meggyűlölte a paragrafusokat, a késeket és faliórákat.

Bővebben ...
Próza

Nagy Levente Tamás: Három etűd (II.)

Fotó: a szerző felvétele

(Legnagyobb tisztelői is csak találgattak. Egyesek azt mondták, feltétlen Borisznak kell lennie, erre mások úgy érveltek, hogy semmiképp nem lehet Borisz, mert az iszákos név, és hősünk kitűnő formában van, épp, ahogy az Andrejek szoktak kinézni. Jómagam egy bizalmasamtól tudtam meg a valós nevét – tehát azt, hogy Arkagyij Pridurovicsnak hívják, s ez vitán felül áll, kérem.) 

Bővebben ...
Próza

Nagy Levente Tamás: Három etűd (I.)

Fotó: a szerző felvétele

És, ahogy az az elbeszélésekben szokott lenni, hogyha látunk egy kis esélyt valaminek a bekövetkezésére, akkor annak okvetlen be is kell következnie: hát Ánya csakhamar kinyitotta kalitkáját, és úgy kisuhant az ablakon, hogy Varvaráéknak felocsúdni sem volt idejük.

Bővebben ...
Költészet

Bordás Máté versei

Fotó: A szerző archívuma.

Ami visszaveri / a fényt, az nem önmaga, hanem az, / amit a fény el tud róla árulni

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Krupp József a Litmusz Műhelyben

Fotó: Litmusz Műhely

Vendégünk volt Krupp József irodalomtudós, klasszika-filológus, kritikus, az ELTE BTK Latin Tanszékének oktatója, aki szerint az irodalom az, ami az olvasás során a saját horizuntonkon megképződik.

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

„Mert ezek itt mind / köréd pakolt trópusi / idézőjelek.” – irodalmi folyóiratok szemléje 2024 tavaszán

Montázs: SZIFONline

A felkérés örömén felmarkoltam pár áprilisi, majd májusi lapot, hogy ezúttal nem a könyvtári lapozóban, nem is a boltban helyben fogom olvasni – ünnep, hogy haza is hozhattam mindegyiket. Aztán a felismerés, hogy rosszul emlékeztem, öt helyett hármat szokás szemlézni. Ez kevesebb megírandó szöveget, mégis több fejtörést jelent. Sebaj, kivételesen időben neki is láttam. Az egynapos csúszást persze már csak illemből is el szokás követni mint az „akadémiai viertel”-t. Hát így.

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Didaktikus áthallások (fiktív kritika)

Fotó: Litmusz Műhely

Sörény Elek második kötete: csalódás. Ezt az első kötet fényében is megállapíthatjuk, amely még valamelyest reménykeltőnek volt mondható. Bár valóban mondani nem mondta senki, ugyanis nem olvasták sokan.

Bővebben ...
Költészet

Halmosi Sándor versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

mert a szükség nagy úr nagy hajlító hajlítók közt is a legnagyobb

Bővebben ...
Próza

Petrik Iván: A harmadik cím (II. rész)

Fotó: Petrik Máté Benedek

Az ajtó előtt elegáns hölgy állt. Kozák pézsmakucsmát viselt, és vállára csúsztatott afgán bundát, nyakában földöntúli lángok, éles csillanások, a szemérmetlen gazdagság gyémántkövei. A menekülő kis híján meghajolt előtte, de tudta, mert megérezte, hogy ez itt és most valami miatt, amit nem ért, de tud, nem lenne helyénvaló. A hajnalnak sem volt könnyű súlya, friss lehelete, szőke illata. Itt csak megtörtént, megtörtént vele, mint egy háború. 

Bővebben ...
Próza

Petrik Iván: A harmadik cím (I. rész)

Fotó: Petrik Máté Benedek

– A gépezeteket ebben az őrült világban jobban elismerjük, mint az embereket. Ők az igazi hőseink.

– Hagyjál ezzel a tárgyfetisizmussal! Engem a szellem nagyszerűsége érdekel.

Bővebben ...
Költészet

Mechiat Zina versei

Fotó: Kállai Márta / Scolar

Úgy nézel ki, mint Cillian Murphy, / csak a magasságod, a cipőméreted, / és a fogsorod más.

Bővebben ...
Költészet

Ferencz-Nagy Zoltán versei

Fotó: Tordai Alexa

Sohasem érkeztünk meg, / pedig folyton hajnalodott.

Bővebben ...
A szerző portréját Dirk Skiba készítette.

Kopár jövőképek – Tóth Kinga intermediális ökoköltészete

Az ökológiai fókusz a tágabb értelemben vett mezőgazdasági tevékenységtől a flóra és a fauna átalakulásán át egészen a mikrovalóságig (akár a kukoricaszem szintjéig) érvényesül a kötetben. A több formában (versben, rajzban, videón) feltűnő kukorica a természeti népek rítusai mellett a globalizált mezőgazdasági termelést és az ebből eredő gasztrokultúrát is jelképezi.

Üdvözlendő, hogy a közelmúltban jó néhány igényes, gyakran (audio-)vizuális költészettel kísérletező művészkiadvány látott napvilágot itthon. Kele Fodor Ákos 2017-es Echolália című kötete mellett ide sorolható Csepregi János Morgensternt tiszta papírra – 1942 (2018), valamint az egyik legfrissebb, jellegében rokon kiadvány, Áfra János és Szegedi-Varga Zsuzsanna Termékeny félreértés / Productive Misreadings (2020) című könyve is. Tóth Kinga új, kétnyelvű kötete, a színvonalas nyomdai kivitelben készült Írmag/Offspring is ebbe a sorba illeszkedik. Az ökoköltészeti művészkönyvnek tekinthető kiadvány a kortárs környezeti válságot egyfajta disztópiaként a jövőből (vagy egy alternatív valóságból) visszanézve láttatja.

Az ökoköltészet (Ecopoetry) az utóbbi években elsősorban angol nyelvterületen kibontakozó költői gyakorlat, amely napjaink ökológiai kérdéseivel, kihívásaival foglalkozik. A környezetet érintő válságjelenségek megragadása más művészeti irányzatokban is tetten érhető szándék (Environmental Art, Land Art, ökofeminista művészet), ezzel összefüggésben a kortárs költészetben a kilencvenes években vált hangsúlyossá a tematikus ökológiai fókusz.[i] Az érdeklődés a költészettel foglalkozó folyóiratokban kialakuló diskurzus nyomán erősödött innovatív alkotói gyakorlattá, mára elismert ökoköltészeti folyóiratok is működnek, és a kritika is meghatározó tényezőként kezeli az ökoköltészetet – a környezettudományok és az irodalom határterületén.

Természetközeli, de kritikus hangvételével a kortárs ökoköltészet túlmutat a romantika természetet dicsőítő megközelítésén: a környezetrombolás hatásait gyakran elrettentő formában (és kísérleti eszközökkel) mutatja be. Mi lesz az ökológiai katasztrófa után, ami már lehet, hogy be is következett? Mára érzékelhetővé vált a kortárs társadalmi-környezeti kérdésekhez tevékenyen közelítő fiatal alkotókat mozgató generációs érdeklődés, ennek egyik iránya az ökoköltészet, ami összefonódik az ösztönösen használt intermediális alkotómódszerek térnyerésével. Tóth Kinga költészete az Írmagban megformált versek alapján a (hazai) ökoköltészeti kísérletek egyedi példája. A művekből felépülő disztópia korántsem szívderítő valóságot tár elénk. Tóth Kinga átalakuló környezethez és megváltozott emberi jelenléthez kötődő munkáival már az xtro realm művészcsoport extrodæsia – Enciklopédia egy emberközpontúságot meghaladó világhoz[ii] című kötetében is találkozhattunk. Az egyedülálló kiadvány az emberen túli valósághoz kapcsolódó „gondolati áramlatok” kérdéskörét tekinti át enciklopédiaszerűen. Tóth Kinga itt szócikként megjelent négy verse az Írmagban is szerepel, átdolgozott vagy változatlan formában. Ez a kapcsolat is érzékelteti a művész ökológiai érdeklődése és kísérletező alkotói gyakorlata közötti összefüggést, átjárhatóságot.

Érdekes adalék, hogy az Írmag/Offspring kiadója, a Yama Art is környezettudatos értékrendet képvisel, többek közt zöld, újrahasznosított termékekkel foglalkozik, sőt, újító módon nyit a képzőművészet felé, például az összművészeti könyvmunka kiadásával is színesíti a termékkínálatát.

Az ökológiai fókusz – ember és környezet együttélésének lehetőségei – a tágabb értelemben vett mezőgazdasági tevékenységtől a flóra és a fauna átalakulásán át egészen a mikrovalóságig (akár a kukoricaszem szintjéig) érvényesül a kötetben. A több formában (versben, rajzban, videón) feltűnő kukorica a természeti népek rítusai mellett a globalizált mezőgazdasági termelést és az ebből eredő gasztrokultúrát is jelképezi. A kukorica a gyarmatosítás növénye és a modern génmódosítás szimbóluma. A világ számos országában az élelmiszeripari tömegtermelés alapvető alapanyaga, miközben a fogyasztói társadalom ikonja a „pop(corn)-kultúra”. Ahogy a gyarmatosítás a betelepített növényfajokkal új tájakat alkot, ezzel új kultúrát épít a régi elsöprésével, úgy teremt új hagyományokat a mai (és a poszthumán valóságban a jövőbeli) ember a régi világ romjain. A kukorica a fejlődés és az agresszív globalizáció jelképe, amit módosítunk, és ami módosít bennünket.

A várható környezeti válságban átalakuló létformák lehetőségeit vázoló tartalom egyedi vizuális megjelenéssel párosul a kiadványban. Bár Tóth Kinga a kötetet „művészeti albumnak” tekinti, a kiadvány interdiszciplináris jellege miatt könnyedén beilleszthető a művészkönyv kategóriába, amely a szöveges mellett a vizuális (sőt, hangzó és mozgóképes) elemekkel kombinált összművészeti alkotás lehetőségét nyújtja, könyv alakban. A cím nélküli, sorszámozott versek magyarul és angolul (a fordítás Timea Balogh munkája), képanyaggal és grafikai munkákkal kísérve sorakoznak a könyv lapjain. A lineáris versek mellett a „Markerek”-nek nevezett összeállításban rajzokkal, grafikai munkákkal (többek között pattogatott kukorica-portrékkal!) találkozunk; „Stúdió” címszó alatt bomlásnak indult gyümölcsökkel és más romló tárgyakkal játszó fotós kísérleteket találunk; külön szekcióban szerepelnek a vizuális költészeti munkák, végül hangverseket és videókat nézhetünk a beolvasott QR-kód segítségével. Az Írmag összhatásában valóban médiumokon átívelő jelenség, de a kötetet kézbe véve a „hagyományos” olvasat is intenzív élményt nyújt. A legtöbbször többes szám második személyben íródott szövegekben mintha saját jövőbeli leszármazottaink (írmagjaink?) viszontagságos életéről olvasnánk. A műanyagba burkolózó természet, az elkorcsosult állatvilág és az élhetetlen, gépesített világban küszködő emberekről szóló versek a kopár vidéken járó nő képével váltakoznak. Ő lenne az utolsó leszármazott? Az ő emlékeit olvassuk?

Tóth Kinga, Írmag/Offspring, YAMA Books, 2020.

 

Szirmai Panni (1988, Budapest) doktori kutatását az ELTE-n végezte kísérleti költészet témában. Érdeklődése kiterjed az alternatív kultúrával és experimentális művészettel kapcsolatos kérdésekre.

 

[i]       Samantha Walton, Ecopoetry = Noel Castree–Mike Hulme–James D. Proctor (Szerk.), Companion to Environmental Studies, Routledge, London, 2018.

[ii]      Horváth Gideon–Süveges Rita–Zilahi Anna (szerk.), extrodæsia – Enciklopédia egy emberközpontúságot meghaladó világhoz, Typotex Kiadó, Budapest, 2019.