Marno János: Tereld

Részletek

(Valuska Gábor felvétele)

Tereld

a szót, vissza a csonthoz, tereld újfent

a kertre, vesződség nélkül, vesződjön

vele az ördög, tereld a szót másra,

mondd, amit álmodban (sem) gondolsz; aludj,

más szóval, aludd ki magad a kertben,

tereld a szót álmodban a kecskére,

mely egy sportpályán legel, elhagyottan,

a kapufához kötözve; szólítsd meg

most, tereld a szót a harangzúgásra,

vagy lökd vissza őt a szakadékába,

még harangszó előtt; vagy rúgd csak jól ol-

dalba. Nosza, tereld a szót a nyájra.

Hogyan olvassunk Marno-verset?

A verset tartalmazó kötet A semmi esélye 2010-ben jelent meg, Marno „érett” korszakában, melyet a 2007-es Nárcisz készül kötettől számíthatunk. Marno költészetét ebben az időszakban (is) az elvont tárgyiasság jellemzi. Ha Marno János eddigi életművének irodalomtörténeti előzményeit keressünk, akkor az (új-) „tárgyias” illetve az (új-) „hermetikus líra” irányaihoz illeszkedik leginkább. Már a könyv elején álló T.S. Eliot-mottó is tárgyias-intellektuális lírát jelez. Ez azt jelenti, hogy a szerző műveiben egy adott tárgy nem csak a maga konkrétságában szerepel. Egy „sterilizátor edény” nem csak „sterilizátor edény”, egy „focipálya” nem csak focipálya, de az is. Egy adott fizikai tárgy általában egy motívumhálózat része, és más-más motívumhoz kapcsolódva különböző jelentésköröket alkot. Egy tárgyias-intellektuális költemény költői képeiben együtt lehet jelen a konkrét érzéki, a vizuális, a köznapi és a kozmikus stb. képdimenzió.

Mind a korábbi, mind a legújabb versei bővelkednek motívummá fejlődő tárgyiasságokban. Bizonyos tárgyak, személyek (apa, anya, húgom, nővérem, Anna, Dodó, Nárcisz – comb, szem, légy, ág, kása, csont, téglarakás, konyhaasztal, stb.) a szerző több kötetén át vonulnak motívumként.

A tárgyak és a hozzájuk tartozó állítmány sokszor a beszéddel és a látással, illetve a hozzájuk tartozó érzékszervekkel kapcsolatosak. Marno lírája e motívumokon keresztül önmagáról, a versírásról, mint művészi tevékenységről és mint hétköznapi rutin tevékenységről tudósítanak. A versírásról való beszédnek ezt a módját metalírának nevezzük.

Hogyan épül a motívumokból rendszer?A jelentéskörök hogyan módosítják egymást?

A vers nyitómondatának felszólításában az elterelni a szót valamiről, ráterelni a szót valamire szólásaink idéződnek meg. A költői eljárás itt is az, ami gyakori A semmi esélye verseiben. Egy (a nyelvvel kapcsolatos) többértelmű kifejezés képi eleme egy, a versben hátrébbálló másik szólásba visz át, annak képi eleméhez csatlakozik, míg az egyikben elvont, a másikban már konkrét tárgyiasságában szerepel: Tereld a szót – Tereld a nyájat. A metapoétikus mondatok vagy félmondatok szó szerinti értelmezésben mást jelentenek, mint szólásként. Az (el)terelni a szót Marnónak ebben a költeményében a csont, a kert, a nyáj motívumokhoz kapcsolódik, és a nyájterelés vizualitásával és jelentésköreivel is bővül, illetve ötvöződik. Így az első sor értelmezése ezer felé ágazik, sok mindent asszociáltat nyájterelés konkrét képéhez kapcsolva a „Tereld a szót másra”-mondat értelmezhető úgy: elterelni a szót, azaz mellébeszélni, vagy: ráterelni a szót a másik személyre, ráterelni a szót egy másik tárgyra, illetve terelgetni a szót, azaz verset írni. Sőt, a szó helyett a betűre, írásosságra tereli a tekintetet. „A szöveg performatív módon megvalósítja azt, amit ír: tereli a szót. Rejtve egy kiazmussal él. Felcseréli az asszociációs térből spontán mód előlépő nyájat a szóra, hogy majd a zárlatban a cserét megismételve visszaérkezzen a nyájhoz.”

A vers jól ismert irodalmi toposzokat szerepeltet (csont, kert, ördög, harangszó stb.). A motívumháló alapján azonban különféle módon csoportosíthatók, így az értelmezés folyamatosan mozog. A vers emiatt épp annyira olvasható Jézus ördögűzésének a (pl. magyar nyelvű) közösségre vonatkoztatható allegóriájaként, mint amennyire haláltáncversként. A kiüresedett, közhelyessé vált képek fölkeverednek, új irányokba visznek, s így újra izgalmassá válnak.

A jelentésrétegek azonban, mint egy fal különböző időkből származó festékrétegei a visszakaparáskor, elválaszthatatlanok, egyszerre láthatók. Marno János költészetének kontextusában a személyes élettörténetre és környezetre; a nemzeti közösségre; az általános emberi/transzcendensre, valamint a nyelviségre és költészetre vonatkozó jelentésrétegek ismerhetők föl, ezek egymást hívják elő az olvasás során. Az egyes jelentéskörök ki is zárhatják egymást, mivel logikailag nem lehetnek egyszerre érvényesek.

Milyen költőszerepet mutat a vers?

A hermetizmus és az új tárgyiasság irányába sorolja a Marno-lírát a népképviseletiség elvi tagadása is. Az új hermetizmus és az új lírai tárgyiasság (jegyéiben fogant) szövegek elvileg nem zárják ki, hogy közösségi, társadalmi kérdéseket fölvessenek. Marno versei meg is teszik ezt. A képviseletiség szavunkat azonban A semmi esélye-kötet radikálisan átértékeli. A Tereld című költemény az azonos című ciklus egyik darabja. Ars poetica gyanánt olvasva a népképviseletiség tagadása és a nép (egy közösség) képviseletére való fölszólítás egyszerre. A (verset) beszélő szubjektum, a hang deklaráltan nem egy közösség helyett beszél. A nyáj helyett csak egy magányos kecske szerepel a vers látványvilágában. Ráadásul a felszólítás alanya sem egyértelmű. A nyitás lehet önmegszólítás vagy az olvasó fölszólítása a terelő (alakító, befolyásoló) tevékenységre.

A Tereld lebegtetve hagyja a nyájjal való foglalkozás szükségszerűségét. Amikor a nyájra tereljük a szót, akkor eltereljük másról? Mit szimbolizál a nyáj, milyen közösséget? Megidézi a szó a bibliai nyáj-szimbólumot, vagyis a keresztény közösséget. Egy pásztorköltő alakja is megjelenik az asszociációs térben, így a nyáj az olvasóközönség is lehet. Ugyanakkor a lírai én nem érvel omnipotens (mindent tudó) pásztor(költő)ként. Nem fejt ki egyetlen fölajánlott nyelvi-művészi cselekvéslehetőséget sem. Mert például a nyáj oldalba rúgása („rúgd csak jól ol- / dalba”) éppannyira lehet a vezér-szerep elutasítását jelölő szókapcsolat, mint amennyire ellenkezőleg: a terelgetés, a büntetés vagy a noszogatás gesztusa. A nyelvjáték, vagyis az ol-dalba jelsor szétszedése szintén metalírikus gesztus. Maga a cím is egy olyan felhívás része, amelyik eltérően a közkeletű magyar szókapcsolattól nem a nyáj terelésére, hanem a nyájról való beszédre noszogat. Nem cselekvő népképviseletiség, hanem a nyelvi képviselet témaként választása.

Motívumkörök, gondolategységek:

• 1. kör: csont‐kert‐ördög
• 2. kör: álom (aludd ki magad a kertben)+kert‐kecske‐sportpálya‐kapufa
• 3. kör: szólítsd meg, harangzúgás‐szakadék
• 4. kör: rúgd oldalba záró mondat: nyáj”

„Tereld // a szót, vissza a csonthoz”

A felszólítás úgy is érthető, hogy a szónak, a gondolatnak a halállal kellene konfrontálódnia. A tagmondat Ezékiel próféta látomását is megidézi. (Ezékiel 37.)

„Tereld / a szót, vissza a csonthoz, tereld újfent / a kertre”

„A határozott névelős „kert” a tágabb szövegkörnyezettel együtt több, egymásnak feszülő olvasatot implikál. Ezek: Marno halálos verskertjei, a Paradicsom, a temetőkert, a Getszemáni kert, Marno versíró‐meditációs (séta)kertje, a Gesztenyéskert. Marno verseiben a kert nem egyszer keret, vers‐keret, verskert, melynek centrumában gyakorta találkozhatunk a halállal.

A kert a csont‐pusztulás‐halál ellentéteként is olvasható, hisz a kert toposzként maga az élet, az élet kertje, a Bibliában a Paradicsom. A halál a Paradicsomon kívüli világban a bűnbe‐ esést és kiűzettetést követően jelenik meg. A sor úgy is olvasható, hogy beszéljünk az élet kertjéről a halál árnyékában. Ez 37.1‐4 13” http://epa.oszk.hu/00700/00713/00253/pdf/tiszataj_EPA00713_2012_10_080-094.pdf

LEXIKON:

elvont tárgyiasság

Élmények és eszmék versbe vételének módszere. Tárgyias az ábrázolásmód és elvont a kifejezendő tartalom okán. (Kenyeres Zoltán)

tárgyias-intellektuális líra:

Személytelen megszólalásmód jellemzi. A tárgyak nem csak egy életkép részei, hanem érzelmek szimbólumai. A tárgyias intellektuális költészet (így például József Attila, Nemes Nagy Ágnes, Pilinszky János számos költeménye) átváltódó szemantikai síkokkal él (konkrétum > általános elvonatkoztatás > átfogó, sokoldalú konkrétum). 2. A konstruktivista szerkesztésnek köszönhetően a tények és elemek közti logika tárja föl a tények és elemek közti viszonyt. Az ilyen poétikára a grammatikai elemek túlsúlya jellemző a jelentéstaniakkal szemben (ez többek között a fordított párhuzam, a toldalékokra kiterjedő paronomázia alakzataiban mutatkozik meg). 3. A takarékossági elvnek megfelelően a tárgyias-intellektuális költeményt kevesebb díszítő jelző és kevesebb festői hatású elem (ezen belül sűrítő képek, képátszövődés, kötőszó-nélküliség) jellemzi. Egy tárgyias-intellektuális költemény költői képeiben tehát együtt lehet jelen a konkrét érzéki, a vizuális, a köznapi és a kozmikus stb. képdimenzió.

Thomas Stearns Eliot (1888- 1965)

A viktoriánus romantika szemléletével szembeforduló imagisták költői eszményét követi. Az éle, pontosan kivésett költői kép az érzelmek közvetlen kifejezését elutasító személytelenséggel párosul, iróniával, metafizikusan elvont gondolatisággal, a versbe beépített tudós apparátussal. The Waste Land című munkája határkő az európai költészet fejlődésében. Szabadvers formája áttöri a próza és a líra közötti határt, de drámai elemeket is magába foglal. Az alapvetően lírai költemény alakjai és helyzetei mögött egy epikus történet körvonalai sejlenek. Filológiai túlterheltsége néhol eltörli a művészet és a tudomány közötti határmezsgyét is.

Marno János versei a Szifon-on:

http://www.szifonline.hu/index.php?cikk_ID=235

Harmath Artemisz 1979-ben született, Budapesten él. Irodalomtörténész, kritikus, tanár. A Károli Gáspár Református Egyetem magyar szakán, valamint az egyetem főiskolai karának hittanoktató szakán végzett 2003-ban. Doktori disszertációját 2010-ben védte meg az ELTE-n, irodalomelmélet szakterületen, Weöres Sándor költészetének kockázatelméleti megközelítéséből. Fő kutatási területe a XX-XXI. századi magyar líra. Írásai többek között az Alföld, a Kalligram, a Parnasszus, A Vörös Postakocsi, a Tiszatáj folyóiratokban jelennek meg. Kötetei: Kacér romok.  A kortárs magyar líráról (Kalligram, 2012.), Szüntelen jóvátétel. Újraolvasni Weörest (Helikon, 2013.)