Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Demeter Arnold: Egy falunak tizennégy meséje

Fotó: Kelemen Kinga

A gyászfalu gyilkosai / magukra veszik a következő éjeket.

Bővebben ...
Próza

Takács-Csomai Zsófia: Extraszisztolé

Fotó: a szerző archívuma

Próbálom felidézni a hetekkel ezelőtti önfeledtséget, de olyan távolinak érzem, mintha sosem lett volna. Arcomat megtörölve a tükörbe nézek. Jóideje mindent más szemmel látok, beleértve magamat is.

Bővebben ...
Költészet

Filotás Karina: Ez a város

Fotó: Besenyei Lili

szél cibálja plakátbőrét, / bordái között lüktet a Duna

Bővebben ...
Próza

Meggyes Viola: Unakit

Fotó: a szerző archívuma

Kereszt autója furcsa volt. Egy régi BMW, amiben nem működött a sebességmérő, az volt a csoda, hogy egyáltalán elindult. Attól tartottam, ha felnyitom a motorháztetőt, a motor helyett egy seprűt találok benne.

Bővebben ...
Költészet

Hegedüs Anna versei

Fotó: Tóth Anna

borkán leszek a sufniban / levesznek évente egyszer

Bővebben ...
Költészet

Martzy Réka: lányok

Fotó: Szűcs Anna Emília

darazsakra lépünk néha, / hogy sírhassunk, mert így láttuk

Bővebben ...
Próza

György Alida: Pű, pű, pű

Fotó: a szerző archívuma

Még a tavalyelőtti esés után figyeltem fel rá, hogy mindenki sokkal kedvesebb, ha bottal járok, úgyhogy már inkább le sem teszem. Ha meglátok valakit az utcán, rögtön görbítem a hátam. Olyankor megállnak, érdeklődnek a hogylétem felől. Én meg mondom nekik, hogy egyedül vagyok, nincs segítségem, derekam, hátam, lábam, kezem fáj, de lényeg, hogy egészség legyen.

Bővebben ...
+SZIF

Szita György visszatér: Török Lajos interjúja Győri Péterrel

A 96. Ünnepi Könyvhéten jelenik meg a Szépirodalmi Figyelő Alapítvány kiadásában Szita György nyolc kötetből álló bűnügyiregény-sorozatának első három darabja. A szerző neve a mai magyar krimiolvasók számára aligha ismerős. Azok viszont, akiknek a Kádár korszak népszerű irodalma valaha a látóterükbe került, talán emlékeznek arra, hogy Szitának az 1980-as évek végén két bűnügyi regénye is megjelent.

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Bánki Benjámin: izommemória

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Kazsimér Soma: Légzőnyílásaimon keresztül először kapok levegőt

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Kupihár Rebeka: ünnepnapok

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Korsós Gergő: Medúzanézegetés

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Paul Klee: Ville Fiorentine / Wikimedia Commons

Hátrafordul a múlt

És bekopog a futurizmus ajtaján. Helló! A kontinuitás megszakítottság-sűrítmények, hiányok és rések horhosain keresztül hatol az időbe. A tudás pompás ingatagsága tarka szőttes, ornamentikája és konzisztenciája viszont így is lenyűgöző.


Mintha legbenső lényegét tagadná meg a művészet, amikor új módokon reflektál a nyelvre, metanyelvet fabrikál egy új jelenség kedvéért. Minden gyökeres újítással átírja, újradefiniálja eredeti fogalmát. Szembeszegül önnön természetével, legsajátabb attribútumait számolja fel. Kívül kerül a maga teremtette elefántcsonttornyon.

És bekopog a futurizmus ajtaján. Helló! A kontinuitás megszakítottság-sűrítmények, hiányok és rések horhosain keresztül hatol az időbe. A tudás pompás ingatagsága tarka szőttes, ornamentikája és konzisztenciája viszont így is lenyűgöző. A jó versnek kikutathatatlan a működési elve. Soha nem úgy értjük meg azt, amit mások valamiként ugyancsak dekódoltak, hanem belátjuk, hogy miért úgy értették azt, amit mi másképp, és ezzel az egykori jelentést a mi kérdésünkké változtatjuk át. Ami persze nem jelenti azt, hogy mindenki ekként kezeli majd az egykori tartalmat az adott kontextusban. De ez a szép! A konzekvenciák szekvenciái felfűződnek a mestergerendára.

„Ha kő gördül, ha galamb tolla rezzen,
talán egyszer magamra ismerek.
Egy szó hiányzik! Magam hogy nevezzem,
Ha nem akarom, hogy másik nyelvben legyek?”

(Ingeborg Bachmann: Hogy nevezzem magam?, Márton László fordítása, Versumonline)

Ha emlékezünk, mint Ingeborg, rögtön egy másik nyelvben találhatjuk magunkat. Sőt, egy újraírt valóságban. S amit újfent összerakunk az elménkben, az már egy szomszédos entitás. A költők a sokféle tartalomból új hálózatokat, új konstrukciókat gyártanak. A nyelv: kép. Erről ad információt a barkácsolás-allegória. A barkácsolás (bricolage) olyan tevékenység, amelynek során régebben megmunkált, használt (azaz valamilyen korábbi organizmusban funkcionáló) tárgyak, elemek egy olyan új rendszerbe, szerves egészbe kerülnek, amely az eredeti használattól jelentősen eltér. A barkácsolás során érdektelenné válik a tárgy eredeti szerepe, megszüntetődik a történeti, tradicionális jelleg, és egy korábbi forma, szellemi-racionális tér váltja le, valamilyen újra cseréli ki: már nem a régi tartalom, hanem a barkácsoló általunk előtérbe tolt ötlete lesz a domináns. A nyelv hidat teremt ugyan a két part, a múlt és a jövő között, de el is választja a korábbi jelentést az újtól. Jelentés-hasadás, ahogy az Egy képzelt kötet című versem aposztrofálja.

„Oda születni, ahol másféle a szorongás,
már nem lehet.
Marad az esély, hogy szembenézzek evvel,
és lássam, az előttünk halomban álló köveket,
a romokat,
az üvegszilánkokat,
a szögesdrótokat,
a zsákutcákat,
s a nyakatekert törvények
gonoszan villanó tekinteteit.

Elszegényedünk, kiüresedünk,
beérjük a puszta léttel.
Meghitt szorongásunk a vigasz.”

(Ruth Blumert: Szembenézni, Uri Asaf és Marno János fordítása, Versumonline)

S ezek a képek mind arra vallanak, hogy minden mulandó, csupán a lecsupaszított maradványok, a romok, a fragmentumok állnak valamiféle titokzatos kapcsolatban az örökkévalósággal. A két világ, a megkettőzött mindenség együttes jelenléte adja a vers érdekességét, különösségét. A kettő pozícióját talán úgy lehetne elképzelni, mint a görög mitológia archaikus szörny-világának, valamint a Biblia monumentális isten-világának a viszonyát. A költő feltárója és rendszerezője egy lehetséges és burjánzó szöveguniverzumnak. Amit leírunk, valahol talán már megvolt. (Nem a kompilációk világából kimetszve valami ódon töredéket, hanem ugyanarra reflektálva, másként érteni.)

Minden szöveg „rom-capriccio”, veduta és anziksz. Ott van rajta az antikvitás és a modern ujjlenyomata egyaránt. Az örök csalóka démiurgoszi képzete, a megválthatatlannak tűnő mű-világ tanulsága. Ha az idő ellen akarunk tenni valamit, alkotnunk, teremtenünk kell. Vezetni a naplót, ahogy Paul Klee. Minden nap festeni egy képet. Gravírozva egy bekezdést az anyagba, agyagba. A fába, a kőbe és a papírra. Vagy a képernyőre.

Kántor Zsolt 1958-ban született Debrecenben. Ügynök múltját 2005-ben tárta fel az ÉS + a Hetek hasábjain, Kukorelly Endre bátorítására, akit megfigyelt. Volt a Tevan Könyvkiadó igazgatója, Békéscsabán, a Bárka folyóirat alapító főszerkesztője. A Szent Pál Akadémián 2006-ban kapott teológusi diplomát. Legutóbbi kötete: Jézus Krisztus Szarvason (2019).