Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Hibrid – H. P. Lovecraft: Martin Webster, a rémlényvadász

A montázs Virgil Finlay Lovecraft grafikájából, a Villa Hadriana Kentaur Mozaikjából és KingOfEvilArt 'White Polypous Thing' című grafiákájából készült. (deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Költészet

Makó Ágnes versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Rajtad mi van? / Visszaírnál csak annyit, / hogy látod ezt?

Bővebben ...
Műfordítás

Peter Russell: Velence télen, Gittának Berlinben

Kollázs: SZIFONline

Édes burgonyát süt Sant’Angelo, / Skarlát rácson izzik a gesztenye.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – Tandori Dezső: Miért van inkább a Semmi, mint a majom?

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: A tetem

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Bezártam az ajtót, és visszamentem Jánoshoz. A borzot már kitette a földre. Ásni kezdtem. Nehezen adta magát az agyagos talaj. Olykor egy-két gyökeret is el kellett vágnom, de azért rövidesen elkészült a verem. János a talpával belökte a tetemet a gödörbe, aztán elkérte az ásót.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – François Villon: A rossz pénz balladája

Montázs: Petit Palais, musée des Beaux-arts de la Ville de Paris, 'White Polypous Thing' by deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”[1]

Bővebben ...
Próza

Kovács Eleonóra: Fényerősség

Fotó: Váradi Sándor

Honnan érkezik a fény, amit érzékel a szemem, és látom azokat a faágakat is, amelyek a legmagasabban helyezkednek el, noha nem világít a hold, a zseblámpa, a villanykörte? Egyelőre nem tudom a választ. Éles kürtszó hallatszik. Távoli hangszóróból árad. Jelzi, hogy most ér véget a scsavija. A kutyák már nem figyelnek az éles hangra. Amikor először hallották, zavarta őket a magas hangsáv. Lehet, hogy egy vadászgép repült valahol, ezért hirdettek scsaviját.

Bővebben ...
Költészet

Závada Péter: Világos körülmények

Fotó: Máté Péter / Jelenkor

Kezünk közt eltévedt túrázók / utolsó életjelei egy térképen, melyet nem mi rajzoltunk, de rátaláltunk, / és most utólag felelősséggel tartozunk értük. 

Bővebben ...
Próza

Zsigmond Soma: Lars (részlet)

Fotó:

Az utóbbi időben leginkább egyedül megyek az erdőbe. De csak ősszel és télen. Tudniillik allergiás vagyok minden gazra. Tavasszal egyenesen gyűlölöm a természetet. Nem azért, mert tüsszentenem kell és bedugul az orrom, hanem azért, mert ilyenkor nem mehetek. Télen meztelenek a fák. Önmagukkal azonosak, nem takarja ki őket semmi.

Bővebben ...
Költészet

Kabdebon János versei

Fotó: A szerző archívuma.

Vágd ki a nyelvem, / Roppantsd pozdorja gerincem, / Hadd legyek lárva

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: Az ünnepek után

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Az úrnők és urak kocsikról szemlélték a fennforgást, a sunyi zsebtolvaj pedig épp egy gondolataiba merülő férfi nyomába eredt. A kép jobb alsó sarkában egy hosszú bajszú, fekete ruhás rendőr szemlézte a terepet… Akárhányszor beszélt róla, János minden alkalommal ugyanazokat a szereplőket nevezte meg kedvenceiként, és hosszan méltatta a festő kompozíciós technikáját.

Bővebben ...
Költészet

Szabolcsi Alexander versei

Fotó: Konkol Máté

A versbe bele kell halni, vagy mintha / ezt érezném, ezt tanultam volna valakitől, / férfiak négyszemközti beszéde, / hogy a vers egy csapóajtó, hátsóablak / amin ki és bemászni lehet csupán

Bővebben ...
Paul Klee: Ville Fiorentine / Wikimedia Commons

Hátrafordul a múlt

És bekopog a futurizmus ajtaján. Helló! A kontinuitás megszakítottság-sűrítmények, hiányok és rések horhosain keresztül hatol az időbe. A tudás pompás ingatagsága tarka szőttes, ornamentikája és konzisztenciája viszont így is lenyűgöző.


Mintha legbenső lényegét tagadná meg a művészet, amikor új módokon reflektál a nyelvre, metanyelvet fabrikál egy új jelenség kedvéért. Minden gyökeres újítással átírja, újradefiniálja eredeti fogalmát. Szembeszegül önnön természetével, legsajátabb attribútumait számolja fel. Kívül kerül a maga teremtette elefántcsonttornyon.

És bekopog a futurizmus ajtaján. Helló! A kontinuitás megszakítottság-sűrítmények, hiányok és rések horhosain keresztül hatol az időbe. A tudás pompás ingatagsága tarka szőttes, ornamentikája és konzisztenciája viszont így is lenyűgöző. A jó versnek kikutathatatlan a működési elve. Soha nem úgy értjük meg azt, amit mások valamiként ugyancsak dekódoltak, hanem belátjuk, hogy miért úgy értették azt, amit mi másképp, és ezzel az egykori jelentést a mi kérdésünkké változtatjuk át. Ami persze nem jelenti azt, hogy mindenki ekként kezeli majd az egykori tartalmat az adott kontextusban. De ez a szép! A konzekvenciák szekvenciái felfűződnek a mestergerendára.

„Ha kő gördül, ha galamb tolla rezzen,
talán egyszer magamra ismerek.
Egy szó hiányzik! Magam hogy nevezzem,
Ha nem akarom, hogy másik nyelvben legyek?”

(Ingeborg Bachmann: Hogy nevezzem magam?, Márton László fordítása, Versumonline)

Ha emlékezünk, mint Ingeborg, rögtön egy másik nyelvben találhatjuk magunkat. Sőt, egy újraírt valóságban. S amit újfent összerakunk az elménkben, az már egy szomszédos entitás. A költők a sokféle tartalomból új hálózatokat, új konstrukciókat gyártanak. A nyelv: kép. Erről ad információt a barkácsolás-allegória. A barkácsolás (bricolage) olyan tevékenység, amelynek során régebben megmunkált, használt (azaz valamilyen korábbi organizmusban funkcionáló) tárgyak, elemek egy olyan új rendszerbe, szerves egészbe kerülnek, amely az eredeti használattól jelentősen eltér. A barkácsolás során érdektelenné válik a tárgy eredeti szerepe, megszüntetődik a történeti, tradicionális jelleg, és egy korábbi forma, szellemi-racionális tér váltja le, valamilyen újra cseréli ki: már nem a régi tartalom, hanem a barkácsoló általunk előtérbe tolt ötlete lesz a domináns. A nyelv hidat teremt ugyan a két part, a múlt és a jövő között, de el is választja a korábbi jelentést az újtól. Jelentés-hasadás, ahogy az Egy képzelt kötet című versem aposztrofálja.

„Oda születni, ahol másféle a szorongás,
már nem lehet.
Marad az esély, hogy szembenézzek evvel,
és lássam, az előttünk halomban álló köveket,
a romokat,
az üvegszilánkokat,
a szögesdrótokat,
a zsákutcákat,
s a nyakatekert törvények
gonoszan villanó tekinteteit.

Elszegényedünk, kiüresedünk,
beérjük a puszta léttel.
Meghitt szorongásunk a vigasz.”

(Ruth Blumert: Szembenézni, Uri Asaf és Marno János fordítása, Versumonline)

S ezek a képek mind arra vallanak, hogy minden mulandó, csupán a lecsupaszított maradványok, a romok, a fragmentumok állnak valamiféle titokzatos kapcsolatban az örökkévalósággal. A két világ, a megkettőzött mindenség együttes jelenléte adja a vers érdekességét, különösségét. A kettő pozícióját talán úgy lehetne elképzelni, mint a görög mitológia archaikus szörny-világának, valamint a Biblia monumentális isten-világának a viszonyát. A költő feltárója és rendszerezője egy lehetséges és burjánzó szöveguniverzumnak. Amit leírunk, valahol talán már megvolt. (Nem a kompilációk világából kimetszve valami ódon töredéket, hanem ugyanarra reflektálva, másként érteni.)

Minden szöveg „rom-capriccio”, veduta és anziksz. Ott van rajta az antikvitás és a modern ujjlenyomata egyaránt. Az örök csalóka démiurgoszi képzete, a megválthatatlannak tűnő mű-világ tanulsága. Ha az idő ellen akarunk tenni valamit, alkotnunk, teremtenünk kell. Vezetni a naplót, ahogy Paul Klee. Minden nap festeni egy képet. Gravírozva egy bekezdést az anyagba, agyagba. A fába, a kőbe és a papírra. Vagy a képernyőre.

Kántor Zsolt 1958-ban született Debrecenben. Ügynök múltját 2005-ben tárta fel az ÉS + a Hetek hasábjain, Kukorelly Endre bátorítására, akit megfigyelt. Volt a Tevan Könyvkiadó igazgatója, Békéscsabán, a Bárka folyóirat alapító főszerkesztője. A Szent Pál Akadémián 2006-ban kapott teológusi diplomát. Legutóbbi kötete: Jézus Krisztus Szarvason (2019).