Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Benkovics Judit: Tíz perc

Fotó: a szerző archívuma

Mellénk lép egy szemüveges ember, nagyon magas, vicces kalapban és fekete pólóban, hatalmas bőrönddel, próbálom kitalálni vajon mi lehet benne. Talán egy torta. Az mégsem lehet, mert elolvadna. Vagy egy varázspálca, bár ahhoz túl nagy az a táska, pedig akkor idevarázsolhatná a vonatunkat.

Bővebben ...
Költészet

Demeter Arnold: Egy falunak tizennégy meséje

Fotó: Kelemen Kinga

A gyászfalu gyilkosai / magukra veszik a következő éjeket.

Bővebben ...
Próza

Takács-Csomai Zsófia: Extraszisztolé

Fotó: a szerző archívuma

Próbálom felidézni a hetekkel ezelőtti önfeledtséget, de olyan távolinak érzem, mintha sosem lett volna. Arcomat megtörölve a tükörbe nézek. Jóideje mindent más szemmel látok, beleértve magamat is.

Bővebben ...
Költészet

Filotás Karina: Ez a város

Fotó: Besenyei Lili

szél cibálja plakátbőrét, / bordái között lüktet a Duna

Bővebben ...
Próza

Meggyes Viola: Unakit

Fotó: a szerző archívuma

Kereszt autója furcsa volt. Egy régi BMW, amiben nem működött a sebességmérő, az volt a csoda, hogy egyáltalán elindult. Attól tartottam, ha felnyitom a motorháztetőt, a motor helyett egy seprűt találok benne.

Bővebben ...
Költészet

Hegedüs Anna versei

Fotó: Tóth Anna

borkán leszek a sufniban / levesznek évente egyszer

Bővebben ...
Költészet

Martzy Réka: lányok

Fotó: Szűcs Anna Emília

darazsakra lépünk néha, / hogy sírhassunk, mert így láttuk

Bővebben ...
Próza

György Alida: Pű, pű, pű

Fotó: a szerző archívuma

Még a tavalyelőtti esés után figyeltem fel rá, hogy mindenki sokkal kedvesebb, ha bottal járok, úgyhogy már inkább le sem teszem. Ha meglátok valakit az utcán, rögtön görbítem a hátam. Olyankor megállnak, érdeklődnek a hogylétem felől. Én meg mondom nekik, hogy egyedül vagyok, nincs segítségem, derekam, hátam, lábam, kezem fáj, de lényeg, hogy egészség legyen.

Bővebben ...
+SZIF

Szita György visszatér: Török Lajos interjúja Győri Péterrel

A 96. Ünnepi Könyvhéten jelenik meg a Szépirodalmi Figyelő Alapítvány kiadásában Szita György nyolc kötetből álló bűnügyiregény-sorozatának első három darabja. A szerző neve a mai magyar krimiolvasók számára aligha ismerős. Azok viszont, akiknek a Kádár korszak népszerű irodalma valaha a látóterükbe került, talán emlékeznek arra, hogy Szitának az 1980-as évek végén két bűnügyi regénye is megjelent.

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Bánki Benjámin: izommemória

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Kazsimér Soma: Légzőnyílásaimon keresztül először kapok levegőt

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Kupihár Rebeka: ünnepnapok

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...

Vándorló könyvespolc 5.

Szeles Judit: Ilyen svéd; Krusovszky Dénes: Elégiazaj; Térey János: A Legkisebb Jégkorszak
Szeles Judit, Krusovszky Dénes és Térey János műveit markánsan elkülöníthető szerzői intenciók és stílus jellemzi, amelyeket első ránézésre szinte lehetetlen közös nevezőre hozni. Azonban maradva a matematika fogalomrendszerénél, és valamiféle szépirodalmi halmazokként próbáljuk elképzelni ezeket, metszetükben egyértelműen a hideg kategóriája található, mind tartalmi, mind hangulati értelemben.

 

Papp Sándor 1986-ban született Debrecenben. Kritikus, irodalomtörténész, PhD-hallgató. A KULTer.hu főmunkatársa. A FISZ tagja.

 

A FISZ könyvek Hortus Conclusus sorozatában megjelent Ilyen svéd, Szeles Judit első kötete, figyelemre méltó költői teljesítmény, mely már címében kijelöli a szövegek tematikus összetartó elemét – ami nem meglepő, tekintve, hogy a költő lassan 13 éve a svédországi Strömstadban él.

 

Így egyszerűnek ígérkezne csupán a svédség mibenlétét és társadalmi problémáit bemutató munkaként aposztrofálni a művet, ám a képlet ennél összetettebb. Igaz ugyan, hogy Svédország, a svéd emberek kerülnek a kötet fókuszpontjába, ám a kívülállóság tudatos vállalása és az ehhez társuló ironikus hangvétel által megkonstruált görbe tükrön keresztül egyszerre ismerünk rá a magyar sajátosságokra, s válnak a szövegek általános érvényűvé.

 

A kötet fagyos gerincének megmászása tehát nem egyszerű feladat, bár a nagy lélegzetvételű hosszúversek számos motivikus kapaszkodóval szolgálnak, mégis nehéz első olvasásra fogódzókat találni rajta. A személyes líra helyett egyfajta adatoló költészettel találkozunk, ahol a szövegeket szervező adathalmozás nagyfokú szociografikus igénnyel társul, ami mégsem értelmezhető pusztán egy lírai szociográfia kísérletének manifesztációjaként. Az ismétlődő történelmi adatok, a statisztikai kimutatások inkább egy motivikus hálót szőnek a szövegeken belül, a lényeg nem azok ellenőrizhetősége és hitelessége, mivel ezek teljes mértékben asszimilálódnak a Szeles Judit által megteremtett költői nyelvbe, s inkább annak mágikus, varázsszövegként való működése felé nyitják ki a befogadás lehetőségeit verseken átívelő, már-már mantraszerűen funkcionáló visszatéréseikkel. A tematika mellett ezek adják a kötet másik fontos szervezőelemét, helyettesítve a klasszikus versciklusokat folyamatos átjárást biztosítanak az egyes versek között – egyre nagyobb játékteret teremtve az újraolvasásban rejlő lehetőségeknek. Bár a szöveghelyek ritkán módosulnak, jelentésük mindig újabb árnyalatokkal gazdagodva végez egyenes vonalú egyenletes mozgást az egységes szövegegész felé. Mindemellett az adatolás mechanizmusa nem elhanyagolható mértékben járul hozzá a társadalmi problémák nagyobb csomópontjainak – mint a bevándorlás-ellenesség, alkoholizmus, nemzetiségi és politikai problémák – mélyebb kibontásához és szemléltetéséhez is.

 

Azonban nem lehet szó nélkül elsiklani a kötet könyvtárgy jellege felett sem. Császár Norbert nem pusztán illusztrációkat készített a könyvhöz, már a borítót vizsgálva is világosan látható, hogy értelmezőként is fellép: nem egyszerűen a versszöveg adott részeinek megfeleltetett rajzokról beszélhetünk, mivel szervesen illeszkednek a szöveg egységébe, új jelentéstartalmakat nyitva meg az olvasó számára.

 

Nem szokványos induló kötettel van dolgunk: nyoma sincs a lírai útkeresés bizonytalanságának, a kortárs lírai trendek követésének igénye sem merül fel, a szerző az elsőtől az utolsó versig precízen következetes formanyelvet magabiztosan használva vonja be befogadóját sajátosan lüktető univerzumába.

 

 

Míg az Ilyen svéd címadása tematikusan határozza meg a kötet szövegeit, addig Krusovszky Dénes 2015-ös könyvhétre megjelent Elégiazaj című könyve félig a versek műfaját determinálja. Félig, mivel a zaj zavaró hatása nem csak a címben érvényesül, hanem az egész kötetet meghatározó motívummá lép elő, mely inkább a romantikus elégia-hagyomány ellen dolgozva kerül egyre hangsúlyosabb szerepbe. E kettősségben kibontakozó feszültség az egész kötet meghatározó szervezőelemévé válik, mintegy gátként funkcionálva töredezetté, szaggatottá teszi a két ciklusba rendezett versfolyamot.

 

Ehhez megfelelően kapcsolódik a kötet tematikus vonulata az emlékezést állítva középpontba, Krusovszky esetében azonban nem egy kortárs lírai irányhoz való csatlakozásról beszélhetünk, nem csupán a múlt–jelen emlékezés általi viszonyrendszere és az időbeli távolság miatt megjelenő nehézségek jutnak kifejeződésre, a mérleg nyelve inkább az emlékezés korlátainak, elsősorban a feledés generálta fragmentáltság bemutatása felé billen el. Az Elégiazaj emlékezés-lírájának jelentősége az akadályok kibontásában rejlik, ahogyan exhumálja és újraboncolja a szubjektum emlékezéshez való viszonyát: a szövegek nem a boldog idill, vagy egy átfogó hiány felidézésének egysége felé haladnak, a felejtés gátja csak darabjaikat engedi át, melynek következtében szükségszerűen nem teljesedhetnek ki. A végig uralkodó személyes líra csak tovább mélyíti ezeket a kérdéseket, egészen elemi szinten jelenítve meg azokat, távlatokat nyitva a szubjektumban rejlő korlátok és az emlékező-mechanizmus esetlegességének horizontja felé. A versekké vált személyes emlékek bár sok esetben konkrét referenciával bírnak (Rückbau, A trollhättani gát megnyitása), a részletek hiánya miatt mégis bizonytalanságot hordoznak. A lírai én hiába tesz többször kísérletet a múlt megkonstruálására, az sorozatosan kudarcba fullad, csak a múlt elnagyolt körvonalai tudnak megképződni az elveszett emlékdarabok híján. Ezt a Részletek című vers bontja ki egyértelműen, ahol a szövegben olvasható párbeszéd során minden apró töredéket felelevenítő kérdésre tagadó válasz érkezik: „Emlékszel? […] Nem emlékszem.” (20.).

 

A zaj által elfedett és a felvillanó foszlányok egymást űző játékából eredeztethető a kötet jelenetszerűsége: szinte esetleges egymásutániságban villannak fel az olvasó előtt hol rövid lírai darabok, hol hosszabb prózaversek.

 

Krusovszky személyes líráján átszűrve a kortárs költészetben egyre nagyobb szerephez jutó emlékezés nem a nosztalgikus vágy, esetleg a hiányérzet kielégítésének problémáit elemző kísérletté válik, annál elemibb problémákra világít rá elégikusan hideg fényével.

 

 

Térey János már korábban bebizonyította a magyar olvasóközönség számára, hogy a verses regény nem egy halott műfaj, relevánsan meg lehet szólaltatni azt a XXI. században. A Legkisebb Jégkorszak azonban nehezen vonható ez alá az egyetlen kategória alá, hiszen emellett az antiutópia, de akár a thriller műfaji kódjait is felmutatja. A forma tekintetében elmozdulást tapasztalhatunk: a főszövegben leginkább a rímtelen szabadvers kap nagyobb teret, néhol olvashatók kötött formájú dalbetétek is. Bár ezek kontrasztja sok esetben törést okoz az epikus történetvezetésben, annak atmoszféráját tovább erősíti.

 

A könyv alaphelyzete – egy globális természeti katasztrófát követően (izlandi és szicíliai vulkánok kitörése miatt) végbemenő éghajlatváltozás – a jövőbe helyezi a történéseket. Az alapszcéna vásznára a budapesti (felső) középosztályt vetíti rá, ám mindenféle szociografikus felhang nélkül. A Legkisebb Jégkorszak az Asztalizenéből és a Protokollból már ismert helyszíneket és szereplőket mozgat ugyan, ennek ellenére nem kell megriadni a Térey-életműben kevésbé járatos olvasónak, a szöveg nem kapcsolódik szervesen a megelőző művekhez, ahogyan a szerző is jelezte, inkább egyfajta spin-off-ként értelmezhető és önállóan is élvezhető. Az ismerős karakterek jellemei a szerzőtől megszokott iróniával és cinizmussal tűzdelt, sűrű lírai nyelvben bomlanak ki, ahol minden apró részlet ellenére a válsághelyzet mégis csak keretként funkcionál. A fókuszban inkább az egyének életében, viszonyaiban – vagy azok hiányában – bekövetkező változás hatásvizsgálatára figyelhetünk fel a polifonikusan futó cselekmény során. A Legkisebb Jégkorszak esetében azonban a tiszta, fehér hó alól nemhogy virág, pozitív jövő sem sarjad. A szereplők kapcsolatrendszerét a folyamatos közeledés vágya határozza meg, amely esetenként lassabban kibomló, vagy éppen ellenkezőleg, gyorsan haladó történetszálakon keresztül fut számos nehézségen át a szükségszerű kudarcig, elsősorban epizodikus jelleggel, amely véleményem szerint kissé a regény egysége ellen dolgozik.

 

Habár a történet idősíkját a szerző a nem túl távoli jövőbe helyezi (2019), számos referenciális pont kínálkozik napjaink, vagy éppen a közelmúlt eseményeire (pl.: vaddisznó-garázdálkodás, 2013-as havazás). A valós események fiktivizálása által egyrészt a jelen olvasója számára az egyszerre ismerős, mégis ismeretlen disztópiát épít fel. Másrészt ez a fajta transzformáció teret enged a referenciapontokkal való ironikus-humoros játék lehetőségének, könnyítve ezzel a szövegtérben egymásba olvadó jelen- és jövőkép súlyos pesszimizmusán.

 

 

Szeles Judit: Ilyen svéd, FISZ, Budapest, 2015.

Krusovszky Dénes: Elégiazaj, Magvető, Budapest, 2015.

Térey János: A Legkisebb Jégkorszak, Jelenkor, Budapest, 2015.

 

Papp Sándor