Ahogy elnyúlva hasra feküdtem a végén, / úgy dobogott a matracra a mellkasom / melletted, hogy ritmusra reszketni / kezdtek az ágykeretre rögzített / lámpafűzér / kis papírgömb burái. / Azt hitted menekülni próbál egy beszabadult poloska, / pedig csak bennem alakult át épp a barátság / alvó imágóból lepidopterré.

Tóth Júlia Éva 1988-ban született Debrecenben. Művészeti menedzser, szöveggyáros, énekes, kitalátor. Számos kulturális és art projekt ötletgazdája, megalkotója. Tagja a Fiatal Írók Szövetségének, jelenleg első kötetén és könnyűzenei szóló projektjén dolgozik.

Szinesztézia

A nagyház mellett éjszakánként

mindig kibomlott a fura csutoravirág.

Pont mikor leparkoltam a forró

puha aszfaltra, akkor pattantak ki a tölcsérei.

Elidőztem nem szálltam ki

egyből, végighallgattam a dalt,

ami szólt. Te is így teszel.

Nem hagyunk félbe zenét.

Ma csendben parkoltam, nem szólt semmi,

mert a nagyház emeleti ablakából már

messzire hallatszott, ahogy énekelsz.

Festetted a lányszobát.

Fülledt meleg éjszaka volt, a csutorák

most a hamis hangodra bomlottak.

Nem siettem fel, pedig nagyon akartam.

Elszívtam háromszállal, kikönyökölve

hallgattam a hangos slágert,

az éneked: Well you said that we would still be friends

But I'll admit that I was glad it was over..

Maradtam volna végleg így,

de látni akartam

a lányszobába kevertetett zöldet.

Felmentem. A parkolásomra te küldtél

SMS-t. Az éjjel virágzó bokor alatti automata

körzetszíne lila, zónaszáma: 00135

Now you're just somebody that I used to know.

Zörej

Ahogy elnyúlva hasra feküdtem a végén,

úgy dobogott a matracra a mellkasom

melletted, hogy ritmusra reszketni

kezdtek az ágykeretre rögzített lámpafűzér

kis papírgömb burái.

Azt hitted menekülni próbál egy

beszabadult poloska,

pedig csak bennem alakult át épp a barátság

alvó imágóból lepidopterré.