Nem, Camelot nem átjáró, nem, / a történelem varázstárgyai, ezek a szerelmi ereklyék, / a csontok nem átjárók, és / nincs, ami nyargal. / Regényesen futna. / Ezt érzem most. // Csak amikor újszülöttemet / tartottam karomban, gondoltam, hogy / ő lehetne átjáró, / ha elhiszem, hogy fehér lap, / és nem írok rá szóval, / de már akkor késő volt, / amikor megszólítottam.

Fenyvesi Orsolya 1986-ban született Szekszárdon. Költő, műfordító, szerkesztő. Legutóbbi kötete 2018-ban jelent meg A látvány / kommentárok meg nem írt versekhez címmel a Scolar Kiadó gondozásában. 2015-ben Versum-díjban részesült.

Nem átjáró

Amikor először olvastam Camelotról,

hittem, hogy májusban a zöld

mindenkinek megidézi tornyait.

A fény kardjairól csöpögött a víz,

miután lemészárolta a felhőket,

de dicsőség volt.

Aztán hagytam, hogy olvassanak, és

szavam

minden résen áthaladt.

Komótosan.

Nem, Camelot nem átjáró, nem,

a történelem varázstárgyai, ezek a szerelmi ereklyék,

a csontok nem átjárók, és

nincs, ami nyargal.

Regényesen futna.

Ezt érzem most.

Csak amikor újszülöttemet

tartottam karomban, gondoltam, hogy

ő lehetne átjáró,

ha elhiszem, hogy fehér lap,

és nem írok rá szóval,

de már akkor késő volt,

amikor megszólítottam.

Nem a költőt

„Ajaj, maga nem a költőt szereti bennem!”

(József Attila Vágó Mártának)

Tapsikolnak

tapsikolnak hát

bár inkább tapsikolnának

csak folyna még lágy meleg

vére dalnokuknak

De én “jázminok” alatt mindig

jácintokat értettem

És magasságos halottjai a Földnek

az elkövetkezettek

mind belém voltak szerelmesek

Csak az a valóság ami megtörténik velünk

az összes többi mese

Költészet az ami van de nem történt meg

nem szeretted eléggé?

hát meghalt.

én pedig versében

jázminok helyett mindig jácintokat láttam

hagymás rózsaszín még illatosabb

de az én kezem lisztes.

El kell ásnom s térképen x-szel jelölnöm koronámat.

Milyen szaga lehetett József Attilának?