Nyirán Ferenc verse
Sok éve mesélte vonaton egy / orvos, milyen volt átélnie az / infarktust. Azonnal vette a / jeleket, tudta, mi a teendője, / ha csak magára számíthat az / éjszakában. Kimenni a hidegbe, / hosszan, mezítláb, és titokban / búcsúzni el a holdtól.
Cím nélkül
Térey Jánosnak
Sok éve mesélte vonaton egy orvos, milyen volt átélnie az infarktust. Azonnal vette a jeleket, tudta, mi a teendője, ha csak magára számíthat az éjszakában. Kimenni a hidegbe, hosszan, mezítláb, és titokban búcsúzni el a holdtól.
Volt-e időd feleszmélni, tudtad vajon, mi történik veled épp? Vagy alattomosan, álmodban támadott meg? Nem tőled kérdezte Petri, hogy minek élsz még, hallod?! Máig bánt, hogy néhány szó után ott hagytalak a könyvesboltban, meg sem indokolva, hogy vonathoz sietek. Gyere vissza János, különben én megyek utánad.

