Egy kerülőút: ablakok és komoly / kapualjak nélkül. Mert te ebben / vagy a legjobb. Mint egy vihar, / eső nélkül. // De könnyebb lenne kikerülni / téged. Úgy, ahogy vagy. Így. / Eső nélkül. Hiszen az ablakokban / én is tükröződőm, hiszen a kapualjakban / én is ott vagyok. // Könnyű lenne kikerülni téged. / Úgy, ahogy vagy. Így.

Lázár Bence András 1989-ben született Szegeden. Faludy-díjas költő. Orvos. Legutóbbi kötete Kezdődjön ezzel címmel 2015-ben jelent meg a Prae.hu-Palimpszeszt Kiadónál. Tagja a JAK-nak és a FISZ-nek. Jelenleg negyedik verseskötetén és első kisregényén dolgozik.

Lánykérés

Amikor a kibomló szirmokra

gondolok egy halottnak hitt

ág csendesre száradt ágaiból.

Amikor a hétköznapok nehéz

párnáira és paplanjaira egy

önfeledtnek hazudott éjszaka után.

Amikor elkezdek számolni újra.

Magamban. Hogy akkor ebben most

a te hajszálaid, hogy akkor ez most

a te pizsamád és fehérneműid,

hogy akkor most szimplán

mi a faszt kezdjek a ténnyel,

hogy nem tudok a végére,

a végedre érni.

Mert elvesztem a kibomló szirmok

között, a halottnak vélt hétköznapok

önfeledt hazugságaiban, amiben én

vagyok a legcsendesebb, mert várok.

Hogy kimond.

Várom, hogy mondd ki.

Hogy nem tudsz a végére,

hogy nem tudsz a végemre érni,

hogy velem se, akárhogy,

akárhogy számolsz.

Eső nélkül

Egy kerülőút: ablakok és komoly

kapualjak nélkül. Mert te ebben

vagy a legjobb. Mint egy vihar,

eső nélkül.

De könnyebb lenne kikerülni

téged. Úgy, ahogy vagy. Így.

Eső nélkül. Hiszen az ablakokban

én is tükröződőm, hiszen a kapualjakban

én is ott vagyok.

Könnyű lenne kikerülni téged.

Úgy, ahogy vagy. Így. Mert te

ebben vagy a legjobb. Elhallgatni.

Kimondani. Újra elhallgatni.

Egy kerülőút:

lábnyomok és suttogások nélkül.

Én meg abban. Hogy ablakot török

szilánkjaira, hogy kapualjat

képzelek otthonnak. Hogy kiállok

egy teraszra, és elhiszem, hogy

most vihar van, eső nélkül.

De aztán egy bekötőút, egy késődélután,

aztán a nagy hallgatásban, aztán egészen

nélküled, aztán lassan tényleg

esni kezd.

Óda

Nem tudom mit jelent

pontosan, ha véletlen

Európa összes partjába

most vihar szakad, amiben

végtére is te vagy,

a meleg déli szél,

a meleg déli szél

hullámaiban az orkán,

ahogy olíva fényes hajad,

olíva fényes marad,

amiben végtére is te vagy,

a recsegő sószemek,

a recsegő sószemek

magjaiban a kristály képlete,

pontosra tűzdelt csontjaid,

pontosra tűzdelt rostjai,

amiben végtére is te vagy,

a vizek verdesése,

a vizek verdesése,

de elnyelsz lassan és biztosan,

hiszen végtére is te vagy

Európa összes világából,

ami világodból világomba

szakadt.