a férfiak kezébe / szeretek bele. / az erek mint folyók / dagadnak. / ez az a víz. / apám keze / száraz és nagy / lassú folyamokkal. / szerethető / a lapos holdnyi / körmökkel. / a repedések / az ízületeknél / akár a szakadékok / a kéz szakadékai.

Veréb Árnika 1995-ben született Kistarcsán, Veresegyházon nőtt fel. Az ELTE Irodalom- és kultúratudomány mesterképzésének elsőéves hallgatója. Főként irodalomkritikákat ír.

otthon

amikor hazamegyünk

Zemplénbe

elmegyünk apámmal

Vizsolyba a nagyszülői házhoz

ahogy ő mondja

körözünk autóval

a puszta utcákon

eddig csak egyszer

szállt ki kenyérért

amúgy csak ülünk

az ablak mögött

apám mindig csak lassít

a ház előtt

a nagyszülői udvaron

ahol Jancsika négykézláb

ette a tyúkszart

ott most putri van

apám szerint

a kút ugyanaz

és ilyenkor megfeszül

az alkarja

mert az idegen morgásra előbújik

valami a putriból

megáll a kútnál

és nézi a drága autót

a neki drágát

néz minket belülről

kifelé

sohasem látni a szemét

csak hogy ott egy ferde

folt

a kopár udvaron

és az autó lassan

továbbfordul

Apám keze

a férfiak kezébe

szeretek bele.

az erek mint folyók

dagadnak.

ez az a víz.

apám keze

száraz és nagy

lassú folyamokkal.

szerethető

a lapos holdnyi

körmökkel.

a repedések

az ízületeknél

akár a szakadékok

a kéz szakadékai.

ott mindig perceg

apám keze

mint a szálas

fahasáb.

amikor kivágják

fekete füsttel

ég.