Kovács Újszászy Péter versciklusa
A rendelőben a kutyák / nyári délutánokat köhögnek fel. / Fűszálat álmodnak a padlócsempére. / Felidézik, ahogy a lány melléjük fekszik, / és tenyerébe veszi mellső mancsukat. / Ilyenkor a neonfény napsütéssé alakul át, / de a hörgés ellopja a hangszálaktól a vonyítást. // A rendelőben a kutyák
lázasak. / Mancsaikat fejszével ütötték le.
Kovács Újszászy Péter 1996-ban született Kolozsváron. A Babeș-Bolyai Tudományegyetem bölcsészhallgatója. Általában verseket ír, de közölt már irodalomkritikát és műfordítással is próbálkozik.
A rendelőben a kutyák pokrócba bugyolálva fetrengenek. Egy szúrás, és megszűnik az izomgörcs. Szétfoszlanak a bénulással járó kellemetlenségek. A gazdák könnye és orrváladéka benedvesíti az ősz szőrszálakat. Az injekció után a tű sem használható többet.
A rendelőben a kutyák csupaszok. Sebesre harapják mellső lábukat. A rühatkás fertőzés kérgesre szárítja a testet. Hasukra fekélybolhák telepednek. Beteg szemmel nézik a gyógyszeres szekrényt.
A rendelőben a kutyák eszméletlenek. Mancsaikat a műtőasztal felületéhez erősítik. Felvágják a hasfalat, hogy eltávolítsák a herét, a méhet, vagy azt a daganatot, ami ötszörösére növeli testtömegüket. Lámpafényben stagnálnak a kimetszett herék. Felületük szárazon csillog. Csak a tumorral feltörő genny folyik szét az asztalon.
A rendelőben a kutyák bizalmatlanok. Hathetes korukban megtanultak félni. Egy szemeteszacskó és néhány pár bakancs elég volt ahhoz, hogy csalódjanak az emberben. Mindenkiben csak az erőt észlelik, aki a garázs oldalához csapja, majd vérző fejjel egy műanyag zsákba süllyeszti őket. Szemgolyójuk kidülledt, és lábszárcsontjaik a sokadik műtét után is rosszul forrtak össze. Hátukon ott a rúgások nyoma. A szőr nem nő újra a forradásokon.
A rendelőben a kutyák magukra piszkítanak és gennyesre súrolják felfekvéseiket. Némelyiket a műtőasztal lábához kötik. Nem érdekli őket a védőgallér. Nem nyüszítenek, ha bőrük alá csúszik a tű. Az infúzió beszúrótövise hidegen hagyja idegdúcaikat, de annyi erejük még maradt, hogy két világ között is feszítsék a pórázt.
A rendelőben a kutyák vakok. Szemük smaragdzöld hamvas árnyalatokkal. A váróterem székei alatt lihegnek. Érzik, ha föléjük hajolsz. Értőn nyalogatják tenyered, amíg el nem vezetik őket.
A rendelőben a kutyák nyári délutánokat köhögnek fel. Fűszálat álmodnak a padlócsempére. Felidézik, ahogy a lány melléjük fekszik, és tenyerébe veszi mellső mancsukat. Ilyenkor a neonfény napsütéssé alakul át, de a hörgés ellopja a hangszálaktól a vonyítást.
A rendelőben a kutyák lázasak. Mancsaikat fejszével ütötték le. Orrukba kúszik az altatógáz, de a hőemelkedés nem enyhül. Még érzik a baltafej hasítását.
A rendelőben a kutyák eltorzultak. Terepjáró után kötötték őket. Az orr összeroncsolódott. Nyelvük kettészakadt. Bordáik közül az aszfalt ledörzsölte a bőrt. Medencecsontjuk eltörött.

