nem bírtam megállni hogy megkérdezzem / hogy tudott elbaszni annál a spanyol lánynál száz eurót / kis hallgatás után csak annyit mondott / van egy olyan pillanat az ember életében / amikor száz euró nevetségesen olcsó összeg azért / hogy egy órára azt érezhesse / van benne szeretnivaló // ekkor azt hiszem nem csak azt értettem meg / honnan szerzi valódi piacát a prostitúció / hanem azt is / milyen szánalmas tud lenni a tehetetlenség / mert miközben átöleltem a srácot akivel felnőttem / csak annyit tudtam kinyögni / hogy nagyon szép vidék ez

Locker Dávid 1998-ban született Szatmárnémetiben. Középiskolai tanulmányait Székesfehérváron végezte, jelenleg az ELTE BTK magyar szakos hallgatója. Verseit eddig a KULTer.hu, a Helikon és a Műút közölte. Budapesten él.

Piackutatás

azon az éjszakán kétszer is bement a piros fények közé először valami román kurvához tántorgott be de a csaj miután leszopta elterült mint egy darab kő úgyhogy negyed óra után otthagyta mert képtelen volt elélvezni

aztán mikor egy óra múlva másodjára jött ki feltűnően hallgatott és csak annyit válaszolt fojtott nevetéssel hogy ezek a spanyol ribancok tudnak valamit

másnap mikor kimentünk a padhoz ahol gyerekkorunk egy lényeges részét töltöttük ahol először láttam az alpokat és ahová búcsúzni mentünk nem bírtam megállni hogy megkérdezzem hogy tudott elbaszni annál a spanyol lánynál száz eurót kis hallgatás után csak annyit mondott van egy olyan pillanat az ember életében amikor száz euró nevetségesen olcsó összeg azért hogy egy órára azt érezhesse van benne szeretnivaló

ekkor azt hiszem nem csak azt értettem meg honnan szerzi valódi piacát a prostitúció hanem azt is milyen szánalmas tud lenni a tehetetlenség mert miközben átöleltem a srácot akivel felnőttem csak annyit tudtam kinyögni hogy nagyon szép vidék ez mintha a szépség bármit is számítana annak akit már mindenki végképp elhagyott

Tájvers

egy tekintet halad át a délutánon orrnyergén ablaküveg előtte

egy mező csíkvarsának hívják mert az emberek a háború alatt ide jártak ki csíkokat fogni mikor itt állt be a front és a németek meg az oroszok felváltva söpörték ki a padlásokat a réti csík egyébként egy aprócska hal ami a mocsarakat kedveli nekünk már nem jutottak belőlük kádárék az egészet lecsapolták csak gyíkok maradtak akiket néha összefogdostunk egyik nyáron az egyiknek kivágtam a szívét hogy bátornak tűnjek a lány előtt akinek tetszeni akartam de elismerés helyett csak elhányta magát és nyolcadikig nem beszélt velem

egy domb oldala szabadkézzel húzott derékszög itt zúgtam le tizenkét évesen arnold haverommal először nem akaródzott de végül rávett mert nem akartam egy gyáva köcsög lenni nem értük el az alját már félúton felborultunk egy gyökérben akkor kurvára megijedtünk de később mikor inni kezdtünk rendszerint elmeséltük a többieknek és nosztalgiáztunk egy kéztörésen

egy hegy tetején először a szüleimmel voltam mikor még testvéreim sem voltak és nem tudtam hogy a szeretet felülírja az osztás törvényeit később sátrazni jártunk ide a haverokkal ami valójában borozást takart aztán évek múltán r.-rel jöttem ide gondoltam megmutatom neki felülről a gyerekkorom

piknikeztünk és innivaló híján a szelet kortyolgattuk én tízpercenként a pólója alá nyúltam hogy egyértelműek legyenek szándékaim de neki nem volt kedve meglátnak meg hasonlók duzzogtam kicsit de végtére is egy jó nap volt tulajdonképpen azon a napon voltam r.-be utoljára szerelmes azt hiszem valami olyasmi történhetett hogy ahogy a gyík lába is rúgott egyet mikor szívébe szúrtam az apámtól lopott sniccerem úgy mi is boldogok voltunk még utoljára