Falevelek estek falat kaparó / tenyeremre, gennyes sebeket / szakítottak fel és a szobát összekötő / hálóba akadva csak erősítették / a vastag téglákat. // Működéstanilag elrepültem volna, / és működéstanilag még most is elrepülnék: / a tizedik agyideg talán / mozgatni tudja / a kinti őszön lévő / szárnyaimat is.

Erdős Kristóf 2001-ben született, kecskeméti gimnazista. Verset ír, olvas, a Hírös Slam tagja. Szeretne egy kötetet. Első publikációja a FélOnline-on jelent meg.

tizedik agyideg

Régen napokig mostam kezet

ugyanabban a pózban,

enyhén derékszögű falakat

szőttek egybe gazdátlan pókok az

élek hajszálrepedései mentén.

A falak szobákat alkottak, a plafonon

lévő nyílások elég tágasak voltak,

de ebben a múlt századi villában a

belmagasság miatt elérhetetlen volt

a kinti ősz.

Falevelek estek falat kaparó

tenyeremre, gennyes sebeket

szakítottak fel és a szobát összekötő

hálóba akadva csak erősítették

a vastag téglákat.

Működéstanilag elrepültem volna,

és működéstanilag még most is elrepülnék:

a tizedik agyideg talán

mozgatni tudja

a kinti őszön lévő

szárnyaimat is.

másfél

Éjszaka van

az eltolódott időérzékű panellakók

kutyát sétáltatnak

a sarkok csendesek

kurvák szája

hangtalan fotocellás ajtó

a lombok egyberagadt tömbök

szabálytalan betonkockákat

a repedés tesz szabályossá

egész nap valakit kerestem

akinek elmondhatom

mi is van velem

és álmomban

fűszagot éreztem

a lámpa alatt

fényes fekete üveglapról

visszatükrözve a fák

drótszobrok és

az egyenes világhoz képest itt

úgyis minden ferdén történik

már olyan késő van

hogy korán

egy lámpa alatt tüzet gyújtok

lassan fél három

sietni kell

ekkor jelennek meg az emberek

továbbmennék de itt még

gyorsan

elégetem magam.