top of page

Kovács Újszászy Péter versei

2018. okt. 28.
2 perc olvasás

Precíz vágás a csőr alatt, majd / forró vízbe merítik a kakast. / A kopasztás alatt tudatosul benned, / felnőttél. / Tízéves vagy. A madár vergődése megvisel, / de a nagyok nem sírnak. / Nem szabad sírni, bár felriadsz, az állat csendjére. / Szürkéssárgán fekszik. Csak a nyakon tátongó bemetszés vörös, / mégis ugyanúgy tekint rád, mint néhány órája, / amikor még élt.

Kovács Újszászy Péter 1996-ban született Kolozsváron. A Babeș-Bolyai Tudományegyetem bölcsészhallgatója. Általában verseket ír, de közölt már irodalomkritikát és műfordítással is próbálkozik.

 

Főütőérfagyás

 

„mintha csak szív volnék, fázva emberköpeny alatt”

 

(Erdélyi Béla)

 

A falevelek a Lipótváros aszfaltjára fagynak.

 

A szerelmesek kipárolgása a kabátok mögé fészkel,

 

és jólfésült leheletpónik fűtik a Citadellát. A Duna hópelyheket nyel,

 

az emberke pedig ott ül a Nagy Ignác és az Alkotmány utca sarkán. Nejlont tűz

 

a szekere oldalára, mert nincs hám, amiben kényelmesen elférnének a fűtés kancái.

 

Didereg. A kutyáját tavaly nyáron agyonverte, a tetemet pedig eladta

 

egy kígyótulajdonosnak. A pénzből telefont vett. Most, november végen

 

a bokáján tátongó fekélyek lüktetése is szelídebb. Jégvirág kapaszkodik a sebek szélére. Csak

 

akkor fáj, ha le kell tépni róluk az elszennyeződött kötést. Olyankor vodkával enyhíti a

 

a kellemetlen érzést. A hányás nyoma gyorsan kásásodik a fagyban, a vékony nejlonréteg

 

pedig semmitől sem véd. Kesztyű nélkül játszik a telefonon. A legújabb divatú Samsung.

 

Ezért érdemes volt. Ha nem muszáj nem spórol az étellel. A kutya halála

 

óta különben is több marad neki. Talán a megélhetését féltette?

 

Egyre hidegebb van. A telefon magában zenél, és az ember szív már nem fázik a bűzlő kabát

 

alatt. Az ablakból nézem. Sosem szerettem közel menni az utca emberéhez. Bár most már

 

biztosan nem kérne semmit. Csak a szégyen tenyészik képzelt emberségemen.

 

Gégemetszés

 

Precíz vágás a csőr alatt, majd

 

forró vízbe merítik a kakast.

 

A kopasztás alatt tudatosul benned,

 

felnőttél.

 

Tízéves vagy. A madár vergődése megvisel,

 

de a nagyok nem sírnak.

 

Nem szabad sírni, bár felriadsz, az állat csendjére.

 

Szürkéssárgán fekszik. Csak a nyakon tátongó bemetszés vörös,

 

mégis ugyanúgy tekint rád, mint néhány órája,

 

amikor még élt.

 

Szükséglet

 

Halott bogarak a lámpatestben.

 

A szekrény mögött egérfészek.

 

Az anyáknak jól

 

kell táplálkozniuk, hogy elég

 

tejük legyen.

 

A papagáj

 

a gipszvénuszra piszkít.

 

Megszokta már,

 

hogy az egerekkel osztozni kell

 

mindenen.

 

A párja tetemét is ők ették meg.

 

A padlón keresi a hímet,

 

de nem maradt utána emlék.

 

Az utolsó héten már

 

széklete sem volt.

 

 
 

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése
Taizs Gergő: jónás véletlen egybeesése

hiszek egy hullámzó megváltásban / hiszek a perisztaltikában jónás véletlen egybeesése kicsúszott kezéből a bögre de nem tört össze koppant az ébredés és az első kávé közti szűk résben cukor hely

 
 
Karácsony Orsolya versei

Nem szabad elfelejtened: / csak átutazóban vagy. Kihallgatás Nem tetszik itt neked. Tüsszögsz a súlyos drapéria porától, az elsötétítésben nem hiszel, neked nincsenek titkaid, áttetszővé v

 
 
Sebestyén Ádám versei

Kikötőink, / a fagyizók, földszinti üzletek sorra bezártak Eszkaton Kopár magaslaton ér az utolsó nap. A völgyben már tombolnak a fák, haragjuk égre lobban, ítéletre készen. Otthonaim is lehettek

 
 

IMPRESSZUM

© szifonline

Felelős szerkesztő: Szép V. Árnika

  • White Facebook Icon
  • White Instagram Icon

líraszerkesztő: Pintér Kitti

prózaszerkesztő: Borcsa Imola

a weboldal grafikái Veréb Csilla munkái

bottom of page