egy gyömbéresüveg / gurult a repedt földön / amíg a gumicsizma rátaposott és / megint és újra megint / nem volt megállás / nagy erős fejszékkel estek neki / kivágták a fákat legallyaztak / a szálakat elvontatták / a földet feltörték helyben hagyva / néhol a törzsököt / használták művelték / fosztották zabálták lyukakat vájtak elkerítették / lyukakat vájtak vetettek / arattak temettek építettek / megint és újra // makacs ragaszkodással // kvazáraik pulzáraik alatt // örvényeikben lassú sajgással

kié lesz a madár?

1 kié a madár akkor? a göcsört a fában? a gombszemekben locsogó fény? a hamuval kevert avar? a pernyesuhogás? az egymásra rezzenő, sáros újságlapok? a vállban bő ing? a hajtűkanyar? cseppek és csatok a földön, kikezd a fémmel, a föld csuszamlik, az abrosz az üres verandán, szellő támogatja, kié? kié lesz a madár, végtelen égen? repül? leszáll? fészek? a szalma, a sárga, a kiscsikó, a pálcalábain fut s nyerít? mert a völgyben ember nem bandukol és nem kék a por többé és nem kottáz, terül, kié a madár akkor? kié? sok értelmetlen dolgot csinálunk, azt mondjuk rá, ez szép, aztán kiejtjük kezünkből 2 alak nincs. élek, felületek. düledék, az új tenger porózus rétegei. szétterült a folyó. hordalékkúp. mély édes víz Riának hívom őt. De éppúgy mondhatnám sónak vagy villámnak is. Néha rekedten száll föl a szomorúság. Haj de igen messze van. 3 hámozd meg a földet edd meg a barackot mind foszd meg héjától harapj húsába told odébb nyelveddel a kemény barázdált magot törd fel a betont fogj alá fordítsd ki helyéből szedd föl a darabokat takaríts el a másik hagyj tiszta nyomot magad után 4 lassan felemelkednek az utak és a karton egyszerű igazságára hagyatkozunk: fúj a szél. ha majd minden megint portolán lesz csupán és folyók, csillagok, hegyvonulatok vezetnek szem befogja lerajzolja kéz a helyrajz új idején számok egy nyomorékká gyűrt lap koordinátarendszerén röntgenfényből faragták átsugárzik falakon szavakon ha fölemelik megrázzák a vízszintbe ágyazottakat élnek a térben oszlopos főutak, sztrádák, felül- és aluljárók autó- és mellékutak akkor csak a lábbal járható bekötőutak szikár földje az áradó holdfény marad 5 forog kering tovább a levegő hevül emelkedik susogó szellemárnyak az utolsó vérek a tűzfürdő előtti fák 6 földből lassan kiszívta virágba borult és szerény határait kimarta szik 7 egy gyömbéresüveg gurult a repedt földön amíg a gumicsizma rátaposott és megint és újra megint nem volt megállás nagy erős fejszékkel estek neki kivágták a fákat legallyaztak a szálakat elvontatták a földet feltörték helyben hagyva néhol a törzsököt használták művelték fosztották zabálták lyukakat vájtak elkerítették lyukakat vájtak vetettek arattak temettek építettek megint és újra makacs ragaszkodással kvazáraik pulzáraik alatt örvényeikben lassú sajgással mély szaggató fájdalomban az öröm odvaiból félénken pislogtak elő ha maradványait elszórta a hajnal 8 a nyíló kalászok súlya a szár ívelése csövek a lefelé hajló bokrok alatt a föld koromfeketéje a vérrel sózott testekkel etetett áradásban nevet választott névtelennek határolta a végtelent egy fókuszba tolva vissza a fényt magasztalva az erdőt a bércet és a zugolyokat megemlékezve a pisztráng hasáról csorgó melegről lassú nagy hasú bajuszos halakról és az egész evolúcióról törzs- és egyedfejlődésről szaporulatról kipusztulásról várva örömöt reményt izzadást kielégülést 9 egy dörgés egy villámlás és a mélyből felszivárgó moraj egy örvény egy zápor a fényt éppúgy mondhatnánk villámnak sónak fektéből sír a föld én riának hívom 10 minekutána a megalázottság megülte szokványos torát a gyalázat elvégzi dolgát udvaron utcán homokozóban szokás és jog szerint a kivérzett föld felett elcsattan végigvág a villám a fellegek között a homlok mögött megbúvó veríték araszol 11 gyárak a homokozóban állnak a szemközti fényben mélyre temetett slag a homokdombba temetve lesz itt lemezelt vágyvilág műanyag teste megtelik rázkódik a kerti csaptelep átveszi a remegést a fal 12 végigszántja arcot a penge fejet a kéz a lefolyóból felszörcsög a benne szorult levegő az udvarról felszáll egy kósza böffenés tologatja a kertibútort a szöllőben nyugton vannak a karók tompára ütlegelt végei ahogy a fürt szertelen nyugodt lógnak gatyában a herék 13 kitartó nevetés eszerint most sem egyedül dülledő szem ugrásra kész konkurencia a parton csak gazdáját nem látni sejteni hol a hangadó Ha van egyedül Odaül Homloka elé Nagyon Fájhat neki Sóhajt Testére hullajtja Fájdalmait