történhetett volna minden máshogyan, lehetnék akár / inszeminátor borsodban, afféle ügyeletes isten, operatív / mágiával — mint apám volt. alakulhatott volna így; / nem is gondolkodnék túl sokat, de sem lennének / különösebb emlékeim, csak tenném a dolgom, járnám / a tanyákat, gumicsizma, katéter és hűtött spermafiolák

(Kristóf Levente felvétele)

kabai lóránt 1977-ben született Miskolcon. Csáth Géza-díjas költő, író, vizuális művész, performer. Legutóbbi kötete semmi szín címmel jelent meg 2016-ban a Tiszatáj Könyvek gondozásában. Budapesten él.

„nyers sötétet festve” — jutott eszembe

egy befejezetlen vers címe, mikor megint komolyan éreztem,

jobb volna egyszerű embernek lenni; igen, túl nagy

a metavers csábítása, mert elképzeltem már régebben is,

történhetett volna minden máshogyan, lehetnék akár

inszeminátor borsodban, afféle ügyeletes isten, operatív

mágiával — mint apám volt. alakulhatott volna így;

nem is gondolkodnék túl sokat, de sem lennének

különösebb emlékeim, csak tenném a dolgom, járnám

a tanyákat, gumicsizma, katéter és hűtött spermafiolák,

na meg az elmaradhatatlan szaros kesztyű — esetleg

kúrnám a háztartásbelieket, miután az állat már megvolt.

meginnám ugyanúgy a magamét, de akkor a másét is talán;

és rég megtanultam volna a képességet disznó nyakába

döfni a kést, vagy csirke torkát nyiszálni, malac tökét kicsapni.

„én lennék a kalapos bika, és lenne ez a lehető világok legjobbika”

— így zárult az első fogalmazvány, melyen nem dolgoztam

tovább, sőt az első szót a barátomnak adtam ajándékba,

kötetcím lett belőle — nekem pedig sehogy sem sikerül

egyszerű emberré lennem. csak valószínűtlenedem.