Nem könnyű megfosztani magunkat / a hazugságtól, ami a beszéd hámja. / A líra már önmagában is minden / természetesnek ellenáll, és az őszinte // rácsodálkozás elől veszi el a helyet. / Ez azonban nem mindig sikerül neki / maradéktalanul. Nem feltétlenül azért, / mintha lehetne őszinteség nélkül is // rácsodálkozni. Inkább az igekötőből / ered a probléma. Róla is lemondhatunk.

Bányai Tibor Márk Pécsett született 1979-ben. Latin–magyar szakos bölcsész. A PTE Irodalomtudományi Doktori Iskolájában 2015-ben szerzett abszolutóriumot. A KRE ÁJK-n nyelvtanár, a KRE BTK-n óraradó. Publikációit a Kortárs, a Pannon Tükör, a Spanyolnátha, az Irodalomismeret, a Helikon Irodalomtudományi Szemle és a reciti.hu közölte.

Szimplán

Az igazi hommage sosem paratextuális

– a szokásos fenntartásokkal kezelve

azigazi jelzőt, ugyanakkor

elhatárolódva az ilyesféle

általánosításoktól. Átjutva

továbbá a képeken. A képek

adják ugyanis leginkább

a költészet kiállhatatlanságát.

Nem könnyű megfosztani magunkat

a hazugságtól, ami a beszéd hámja.

A líra már önmagában is minden

természetesnek ellenáll, és az őszinte

rácsodálkozás elől veszi el a helyet.

Ez azonban nem mindig sikerül neki

maradéktalanul. Nem feltétlenül azért,

mintha lehetne őszinteség nélkül is

rácsodálkozni. Inkább az igekötőből

ered a probléma. Róla is lemondhatunk.

Hátha egyszeriben a nyomába lehet

szegődni a csodálkozásnak.