Vontatott hideg van. / Gyufa tüzénél melegszik a kanóc, / merengő árnyéka a viaszra fintorog. / Sikátornak tűnik a fasor / végén a láthatár. // Ferdén hinti a fagyos talajra fényporát a Nap. / Ujjaim elszáradt krizántémokkal babrálnak. // Rekedt-halk gondolatokkal perelek.

Koman Zsombor 1993-ban született Brassóban. Budapesten él, jelenleg matematika mesterképzésen vesz részt a CEU-n. Többek közt a Székelyföld, Helikon, Napút és Kalligram folyóiratokban publikálták verseit.

Kőmíjes – restauráció

Leverem a vakolatot, majd a korláton

áthajolva próbálom visszaállítani

a mellek antik domborulatát.

Árnyékod kifekszik a főtér

aszfaltjára:

csípőd a pékségtől a gyógyszertárig ér.

Csomósodik a nyál

és horgonyt formál számban:

ezüstékszerként válladba akad.

Patinaleveleket hajtott a templomtorony –

míg figyellek,

lombárnyéka lassan felkúszik combodon.

Önportré

Menyasszony tündöklő ruhája alatt

izzadó vagina

és türelmetlen borotvanyomok.

Requiem. Temető. Kövek.

Temetőkertbe

kiszórt kukászsákok,

fekete műanyag fehér kövek közt.

Megkövült sóhaj repedezett gerince körül

keringő nyárfapihék.

Vontatott hideg van.

Gyufa tüzénél melegszik a kanóc,

merengő árnyéka a viaszra fintorog.

Sikátornak tűnik a fasor

végén a láthatár.

Ferdén hinti a fagyos talajra fényporát a Nap.

Ujjaim elszáradt

krizántémokkal babrálnak.

Rekedt-halk gondolatokkal perelek,

szidlak –