csak áll a járda végén // mint egy / bontás előtti bérház / utolsó fala // széljárta ablakait / mereszti keresztbe az úton / de a deszkák rése közé nézve // nincs mögötte szűkös dolgozószoba / levegőben csüngő gondolatokkal / nincs ott rozsdás rezsó a / muskátlis párkány alatt / nincs poloskás matrac a parkettán / és nincs szúette parketta // még csak fal sincs szemben

Körtesi Márton 1990-ben született Pécsett. Műszaki szakszövegíró és amatőr stúdiótechnikus, a Litmusz Műhely irodalmi podcast ügyeletes laikusa.

A szakállán

A szakállán felgyűrődik a mosoly, mint motorháztető a villanyoszlopon, vagy lövedék a koponya hátsó falán;

menekültében megbotlik a pillantás a homlokát keresztbeszántó lövészárkokon.

A választekintet még visszalő, még felvillan egy elsülő pupilla torkolattüze;

de nincs mögötte semmi gyilkos szándék, sem a sajnálatot, sem a saját farkasvakságát nem tudja elrettenteni.

A hajvonal mögött ugyan még ellenáll a szín, de a gyökerét kiszívta már a dér;

és minden télen új hadjárat indul ugyanonnan, ahol az előző hagyta a fiatalság demarkációs vonalát.

Szófia utca (némi segítséggel Marno Jánostól) csak áll a járda végén

mint egy bontás előtti bérház utolsó fala

széljárta ablakait mereszti keresztbe az úton de a deszkák rése közé nézve

nincs mögötte szűkös dolgozószoba levegőben csüngő gondolatokkal nincs ott rozsdás rezsó a muskátlis párkány alatt nincs poloskás matrac a parkettán és nincs szúette parketta

még csak fal sincs szemben amire egy árva emlék akaszkodhatna

ha volt is hogy voltak ilyenek most nincs ott semmi

csak értelmezhetetlen törmelék és észrevétlen, gondozatlan vad városi természet

- roskadásig áll ott míg parcelláján végig nem terül

hogy maholnap vagy holnapután egy mélygarázsban térjen nem egész magához