aki körömszakadva / kapaszkodik abba, akitől némi / szeretetet érez és zavarba jön, ha / ezt ki is mondják, mert ő erre / képtelen, kimutatni még csak-csak, / néhány tétova gesztussal, de / kimondani a lehetetlennel / határos, mert gályarabos görcs az / egész élete, attól ne kérdezd soha, / miért nem szeretsz?

Noktürn

A sima, hideg,

csempés falakon

tapogatózva,

lassan csoszogott

előre.

Botjával halkan

kopogott, amíg

elért az üvegig.

Ott lerogyott

a kőre.

Ne kérdezd

Akinek sosem mondták,

hogy szeretlek, akit nem

öleltek át, akit fakanál,

nadrágszíj vagy vasalózsinór

szoktatott fegyelemre és

önmegvetésre, aki ha kezet

nyúlni látott felé simogatólag,

bizalmatlanul húzódott hátra,

ütést gyanítva a mozdulatban,

aki a szép szavaknak sosem

hitt, aki szerteágazó tehetségét

elaprózta, félbehagyott mindent

önbizalom híján, aki körömszakadva

kapaszkodik abba, akitől némi

szeretetet érez és zavarba jön, ha

ezt ki is mondják, mert ő erre

képtelen, kimutatni még csak-csak,

néhány tétova gesztussal, de

kimondani a lehetetlennel

határos, mert gályarabos görcs az

egész élete, attól ne kérdezd soha,

miért nem szeretsz?