a Rémegyszerű versek ciklusból

nézem a tengert / a felfoghatatlan messzeséget / hordják a lábam elé / a hullámok // egyszer csak / a tekintetem levágja / a látóhatárt // innen / gyerekkorom fémtekenőjében / szorongok tovább (...) kezdetben nem az ige volt / hanem minden mondat / minden szó alatt / egy ugráló szívverés

Tamás Dénes 1975-ben született Rétyen. Író, esszéista, a csíkszeredai Sapientia EMTE kommunikáció szakának tanára. Megjelent kötetei: Honfoglaló esszék (Korunk–Komp-Press Kiadó, 2013), Minden egész… (Lector Kiadó, 2016)

jobb hely lesz

hétfőn nem csináltam semmit

kimentem sétálni az erdőbe

kedden is

szerdán bent ültem a házban

zenét hallgattam

csütörtökön elölről kezdtem az egészet

talán ezen a héten

kicsit jobb hely lesz a világ

levágja

nézem a tengert

a felfoghatatlan messzeséget

hordják a lábam elé

a hullámok

egyszer csak

a tekintetem levágja

a látóhatárt

innen

gyerekkorom fémtekenőjében

szorongok tovább

írás

kezdetben nem az ige volt

hanem minden mondat

minden szó alatt

egy ugráló szívverés

átmenetben

alig fogtam meg

el is engedtem

kezeim közt szikrázott el érintése

hogyan fejeződhet be

ami el sem kezdődött

saját pusztulásom

lángoltat fel

mint meteor

húzok át az éjen

esti kérdés

hogyha a tekintetem

szabadon haladhat át

ezen a fényben álló világon

hogyan lehet

annyi csuszamlós árnyék

sötét döbbenet abban

ami elhordoz

megtart?

az érthető

belesimul a tájba

az érthetetlen

metaforák kenődnek szét

szikrázó szavakon

megszületni

élni

meghalni

legnyugtalanítóbb

az érthető