A művészet tárgya a / fénynek kitett hely és a lakoma, / amelyre meghívtam s elvárom a / zsidó nép ott gyűlölt, itt rajongott / vezérét, a kitűnő versolvasót. / Visszhangzik bennem mindahány áldás / és minden eltelefonált halló. / Ne higgyétek, hogy bárki eljut eb- / be a paradicsomba s a lélek- / vizsgán átmegy

Éden

Isten és szépséges istenszobrok között élek, ahol a múlt és a kedvenc állatom teteme bont il- latból zászlót. A kultúra szalma- sárga alomként alám törve, kies nyughely, bankszámláján gyűjti be a járulékát nyugger, átküldik, gyorsan, mint orvost a szívroham esetén. Ez az éden egyik jobb változata, balzsamfüvet rág a tehén, holnapi pecsenye. A művészet tárgya a fénynek kitett hely és a lakoma, amelyre meghívtam s elvárom a zsidó nép ott gyűlölt, itt rajongott vezérét, a kitűnő versolvasót. Visszhangzik bennem mindahány áldás és minden eltelefonált halló. Ne higgyétek, hogy bárki eljut eb- be a paradicsomba s a lélek- vizsgán átmegy, hogy a trópusokat megkereshesse az öröklétre.