Egy nap jöttek valami hölgyek, / frissen vasalt volt, jóképű, olyan, / amilyennek megszerettem egykor, hogy / száradt volna le a szívem, akkor meg / azért vert meg, hogy / miért hívtam őket, pedig / én nem is hívtam. // Már nem jajgatok, ez / az én bosszúm, bármilyen / nevetséges is.

Korong

A szorongás korongja vagyok, egész nap ugyanarra a dallamra járok, kondul bennem a halál, pedig ez már az élet.

Ha lehajolok, nem tud annyira megütni, a gyerekeknek meg elmagyaráztam, hogy apa így szeret.

Édesanya is azt mondta, ő a te sorsod, máshová nem menekülhetsz.

Na ülj már be abba az autóba! Üvöltözés, durvaság, éjszaka meg egy nyirkos reszelő.

Egy nap jöttek valami hölgyek, frissen vasalt volt, jóképű, olyan, amilyennek megszerettem egykor, hogy száradt volna le a szívem, akkor meg azért vert meg, hogy miért hívtam őket, pedig én nem is hívtam.

Már nem jajgatok, ez az én bosszúm, bármilyen nevetséges is.

Csak azt nem hittem volna, hogy mindenki vak, még ha én az is voltam egykor, és most már nem menekülhetek.