B. a projektjéről mesél, / amely tervei szerint sosem látott / egységet fog megvalósítani / a fellépők között. / Megpróbálom elképzelni / miniszterelnökként B.-t – túl könnyű: / egy felismerhetetlenségig simogatott arc / heves érzelmekkel a semmibe mered. // Rég tapasztalt izgalom vesz erőt rajtam

Purosz Leonidasz 1996-ban született Szegeden. Szentes és Budapest után jelenleg Marosvásárhelyen tanul. Verseket ír, első, A városnak meg kell épülnie című kötete 2016-ban jelent meg a FISZ gondozásában.

Az eltűnés valódi gesztusa

Az utolsó fellépésre nem hívok

ismerősöket; a közönség elől

pedig takarásba húzódom –

mindig lesz, aki helyettem is érdekes marad.

Hakni.

Elmondhatnám, hogy vége,

de ez nem segélykiáltás –

nem akarok változtatni semmin.

Úristen, miről beszéltem évekig?

A hagyomány hamis, a lázadás parodisztikus.

Vidéki művház.

Zsebemben még pofátlanul magas gázsi,

bennem már a statiszták csendes,

megvető arroganciája.

Utolsó cigi a többi fellépővel;

kezdésig húsz perc.

B. a projektjéről mesél,

amely tervei szerint sosem látott

egységet fog megvalósítani

a fellépők között.

Megpróbálom elképzelni

miniszterelnökként B.-t – túl könnyű:

egy felismerhetetlenségig simogatott arc

heves érzelmekkel a semmibe mered.

Rég tapasztalt izgalom vesz erőt rajtam:

átlátszó, tiszta vágyom lenni –

nem hagyni semmilyen nyomot.

Akik karizmatikus búcsút vettek,

végül mind köztünk maradtak.

Színpadra állok.

Az eltűnés valódi gesztusa

a teljes érdektelenség.