a földre majd merőlegesen / folyni kezd a mértéktelen eső. / a fémes bevonat alatt előtűnő másik parkban, / a záródó résen át, a távolság vesztével, a felszín széléig, / de messze nem önként dermedsz be pont a horizontba. / markod ívbe feszül, melletted vízszintes bemetszés. / mélyülő, egyre keskenyebb irtás feletted / az ég kősötét sávja.

Mezei Gábor 1982-ben született Gyöngyösön. Költő, irodalomtörténész, jelenleg Budapesten él. Első lírakötete 2012-ben jelent meg függelék. címmel a L’Harmattan kiadónál. Második kötetét natúr öntvény címmel a Kalligram Kiadó gondozta.

[belső tó]

a barátlakásoktól nyugatra, a belső tavon túl,

az örvényesi oldalon,

itt, végül itt jöttél rá,

emlékeid csigaszerű visszhangjai között,

amelyek most értek el újra hozzád,

hogy hiába indulsz a kilátóhoz,

látni, előre, nem látsz majd semmit.

csak állsz tompán a tájban, a tájjal szemben,

inkább ki se mész,

leülsz egy kőre a lassú ösvény mellett,

és a bogarakat figyeled a járataiban,

az állandó sürgés-forgást egy bagolyköpeten,

és beledermedsz, mennyire mindegy,

szemtanúként egyáltalán jelen vagy-e.

mert mindez,

az egészen biztosan céllal bíró mászkálás,

semmiben nem lenne más nélküled,

ahogy itt ülsz,

új táskád füle körül a galaj ragadós szálaival,

míg végre nem jut eszedbe semmi,

és úgy ereszkedsz le innen,

mint aki távlati terveit teljesítve,

beleveszett a föld- és vízfelszín részleteinek

aprólékos szemlélésébe.

[újpest központ]

a központ körül még sűrű utcaháló

kifelé menet egyre ritkább.

a sarkok vasalt derékszögei közötti szélesedő fesztávon

oldódik el lépéseidtől cipőd koppanása,

a tűzoltóság előtt parkká növő út vagy járda közepén

a levegőt finoman megsértő szobor.

porszem a tisztatérben,

a nap párhuzamos sugarai alatt túlsodródsz a sávon,

neoncsíkjai között átmeneti zúgás.

az árnyékba forduló fölös bizonyosság helyén

talpad karcos nyomai,

egymást keresztező, apró vágások.

fűszálak ikszei,

a kockák szünetében megállsz,

a menetszél könnyen hátbaszúr,

hézagba fúga szárad.

az egyre növekvő ónos zsibbadtságban,

a földre majd merőlegesen

folyni kezd a mértéktelen eső.

a fémes bevonat alatt előtűnő másik parkban,

a záródó résen át, a távolság vesztével, a felszín széléig,

de messze nem önként dermedsz be pont a horizontba.

markod ívbe feszül, melletted vízszintes bemetszés.

mélyülő, egyre keskenyebb irtás feletted

az ég kősötét sávja.