Mezei Gábor és Németh Réka fordításában

Felrepül; köröz a szakadék körül, majd alászáll, hogy újra és újra bejárja ezt a magasságot. Mindezt úgy, hogy ne hagyja el a szemem síkját; aztán eltávolodik, felrepül a széllel és eltűnik a szikla mögött, ami mellett a falu elterül. Játékát mindvégig krózással kíséri: könnyedén, de a visszhangok miatt jól hallhatóan, ütemesen ismétli; mintha a ritmikus forma adná meg képletének jelentését: kró; kró… kró, kró, kró… kró, kró; kró… kró; kró; kró

Dominique Meens (1951) francia író, költő. 1989 óta jelennek meg rendszeresen művei, kezdetben az Allia Kiadónál, 2003 óta a P.O.L. gondozásában. Rendszeresen dolgozik a France Culture-nek. Legutóbbi művei: Dorman (P.O.L. 2014.), Mes Langues ocelles (P.O.L. 2016.)

Toll és szőr

A nagy holló végre elhagyja a vaskeresztet, amit a város feletti szikla egy kitüremkedésén rögzítettek; van valami a karmai között, lentről is jól látni. Ahogy a szakadék felé érkezik, elengedi; lassan, szélesen esik lefelé, elfújja ez a mai, lankadatlan szél. A holló nagy kört tesz jobbra, aztán behúzza a szárnyát; sebesen siklik, egy kis darab moha felé veszi az irányt, amit épp ledobott; visszafordul, elkapja, elhibázza. Felrepül; köröz a szakadék körül, majd alászáll, hogy újra és újra bejárja ezt a magasságot. Mindezt úgy, hogy ne hagyja el a szemem síkját; aztán eltávolodik, felrepül a széllel és eltűnik a szikla mögött, ami mellett a falu elterül. Játékát mindvégig krózással kíséri: könnyedén, de a visszhangok miatt jól hallhatóan, ütemesen ismétli; mintha a ritmikus forma adná meg képletének jelentését: „kró; kró… kró, kró, kró… kró, kró; kró… kró; kró; kró.” D.M.

Toll és szőr

sárga! sárga! sárga!

arany!

átkel a

sárgarigó!

Passe du Trillou, 2017. május 25.

süvöltő

közvetlenül

jobbról!

piros! piros! piros!

Allée du rompu, 2017. június 4.

citrom

héj!

billegető

Pont du Carrousel, 2017. június 5.