Lanczkor Gábor fordításában

Mint nekem, a lányomnak is / vannak olykor rémálmai / fej nélküli emberekről akik / vállukon elárvult falvak / halottait cipelik / vagy tervezetlen városok tervrajzait / lengetik zászlóként / hogy föllázítsák a falut / Mindig ugyanaz, ugyanaz a táj / terül ki szőnyegként / a fejnélküliek elé / A nagyvárosok neve is ugyanaz / ugyanazok az utcák, ugyanazok az épületek, / ugyanazok a bevásárlóközpontok / uniformisban / akár a masírozó katonák

Hemant Divate 1967-ben született Mahárástrában, Indiában. Nemzetközileg ismert marathi költő, író, szerkesztő, irodalomszervező. Versei angol, francia, spanyol, német és arab fordításokban is megjelentek. A Bharatiya Bhasha Parishad-díj birtokosa.

Depresszíven monoton táj

Hiranyának

1.

Vajon hogyan folyt át a lányomba

a bennem élő vidék képe?

Ablakunkon túl magasházak, gyorsforgalmi utak,

gyárak és bevásárlóközpontok kiterjedt halmaza,

és ha azt kérem a lányomtól, rajzoljon valamit,

hát napnyugtát rajzol folyóval,

fákat, mezőt, szentélyeket

rajzol, madarakat, melyek úgy festenek, mint számjegyek

távoli, elborult egem indigóján.

Nem láthatta elmémben se

a nagyváros fölfeslett ligeteit járva

a napnyugtát ott a vályogház mögött

a folyót, fákat, vadcsapásokat, madarakat, gyalogutakat

Miféle folyóként áramlottak át ezek

az ő elméjébe?

2.

Mire megérthetné

gyerekkorom vízióját

amit elsodort az ár

szétfoszlik a válasz

a kérdésre, hogy miért éppen ezt rajzolja

a világ minden rajzának szövete szétfoszlik addigra

vagy megmarad

süket csöndben foglyul ejtve?

3.

Mint nekem, a lányomnak is

vannak olykor rémálmai

fej nélküli emberekről akik

vállukon elárvult falvak

halottait cipelik

vagy tervezetlen városok tervrajzait

lengetik zászlóként

hogy föllázítsák a falut

Mindig ugyanaz, ugyanaz a táj

terül ki szőnyegként

a fejnélküliek elé

A nagyvárosok neve is ugyanaz

ugyanazok az utcák, ugyanazok az épületek,

ugyanazok a bevásárlóközpontok

uniformisban

akár a masírozó katonák