Holnap ilyen rezignált nap lesz, / csinálok rántottát, / nem csinálok semmit. / A kulcsomat keresem, / pedig idebent vagyok, / nem akarok kimenni, / de kell, hogy kimehessek. / Nem lehetek fáradt, / jósolnom sem kell. / Valóban praktikus dolgokat tervezek el, / mintha ezzel helyrehoznék / bármit is.

Juhász Márió 1992-ben született Nyíregyházán. Alapszakos diplomáját a Debreceni Egyetem magyar-filozófia szakán szerezte, jelenleg az ELTE esztétika mesterképzésén tanul. Verseket és kritikákat ír.

Pszeudobukolikus városköltemény

Azt mondják nem vagyok a városban,

én meg elhiszem és bólogatok.

Képzelt vidéki magányomban ülök

a belvárosi kanapén, frissen termett

gyümölcsök szagát hazudom magam

köré, és parkokba járok ihleni.

Felélem hátországom tartalékait.

Küldjetek még. Elfogy.

Napszakok, hát hogyne Délelőtt volt, nem mondanám, hogy korhű jelmezben állt elém, az arca pedig teremtőhöz méltó zűrzavart tükrözött. Ahogy már

mondtam, délelőtt volt, de hogy tovább tologassuk az amúgy is önfertőző időfelhalmozódást, újabb etapba kezdtünk. Akkor

még látszódtak az utcán véletlenszerűen megképződő feneketlenségek zsibbadásai az állagtalan, korai bőrön.

Képzelt sebei arányosak és hihetőek voltak, nem úgy a lassan erősödő ketyegés, ami óra híján egyetlen elképzelhető

zajforrást engedett feltételezni, tulajdon fülünket. Képtelenség volna, gondoltam, de hogy ezt az egészet helyrehozzuk, olyan

erővel kellene felébredni, mondjuk este hétkor, hogy a lendülettől szétfeszüljön az a kurva óra, és végre tényleg reggel legyen.

Dac

az ember nem is olyan, mint gondolnád, nem mondom el milyen, de nem olyan.

Purga

Holnap ilyen rezignált nap lesz, csinálok rántottát, nem csinálok semmit. A kulcsomat keresem, pedig idebent vagyok, nem akarok kimenni, de kell, hogy kimehessek.

Nem lehetek fáradt, jósolnom sem kell.

Valóban praktikus dolgokat tervezek el, mintha ezzel helyrehoznék bármit is.

Kevésbé üdvös napjain

itt mondja el ami történt vele

nem ott ahova aludni jár

otthon meg fémekkel takarózni

ez is milyen már.