Ott ül nagyapja ölében / egy tál meggyel. / Vérvöröset szemezget. / Harag nélkül figyel. // Engesztelhetetlen életkedve / nélkül minden lázadás / érthetetlen. // Megragad bármit, / és elengedi, amit csak lehet.

Koman Zsombor Brassóban született 1993-ban. Budapesten él, jelenleg matematika mesterképzésen vesz részt a CEU-n. Eddig a Székelyföld, Helikon, Napút és Kalligram folyóiratokban publikálták verseit.

Érzékelés (Nyár)

Olajosan vastag hőségben áztatja

kukáit a park.

Olajosan

vastag hőségben áztatja kukáit

a park.

A szikesedés zaja az egyetlen zaj –

kérgesen ciripel a festék-

patto-

gás.

Az ég színe az egyetlen szín:

kék zománc borít minden távlatot.

Tengert játszanak a fűben

az árnyalatok.

Vállalhatatlan szénszínű

Az írás tenyerén pihenek –

vállalhatatlan

szénszínű madár.

Vakító papírt legyez a toll.

A lábujjak intim réseiben

semmittevés igazítja fészkét.

Megnyugszik tollam,

ha késztetést érez.

Téglákra, alkarra,

késre és tükörre

fogalmazódom.

A mozdulat tikkadt kényszere

az izületek porcos tájain.

Zizegő lapokat kapar a toll.

Vállalhatatlan szénszínű madár:

az írás tenyerén pihenek.

Meggyes tál

Ott ül nagyapja ölében

egy tál meggyel.

Vérvöröset szemezget.

Harag nélkül figyel.

Engesztelhetetlen életkedve

nélkül minden lázadás

érthetetlen.

Megragad bármit,

és elengedi, amit csak lehet.

Hommage à Hantai

"hogy verje az időt,

ahogy az eső veri az ablakot."

(didi-huberman: csillagrepedés)

Szegényebb lesz a szó

és tisztább.

A varázsló füle mögül

előkerül a bizonytalanság.

mérhető

csak már nem

érdemes megmérni

Képek hagyják el az agyvelőt

és füstöl a porvihar –

a szem hunyorgó szorosában

elrobog a tüzes szekér.

élhetetlen

és titokban

mindenki ezt éli