top of page

Simon Bettina verse

2017. júl. 31.
2 perc olvasás

próbálj meg te is hozzászokni a halál gondolatához. noé nem hitte el, amit hallott, mert nem látta istent, csak azt, hogy valami árnyék követi. egy kiszáradt tenger partján alszik, vette észre nemsokára, és hallotta, hogy a tenger levedlett bőrének repedéseiből csörgedezik felé a víz

(Turay Balázs felvétele)

 

Simon Bettina 1990-ben született Miskolcon. Költő, művészettörténész. Az ELTÉ-n diplomázott, a József Attila Kör tagja. Első kötete megjelenés előtt áll. Jelenleg Budapesten él.

 

noé

 

noé feladott egy hirdetést, hogy gyűjteni kezdi az állatokat, mert londonban egyet se talált. a környezetvédők megvétózták, hogy elmozdítsanak akár egyetlen párt is eredeti élőhelyéről, így nem derülhet ki, ha valójában már afrikában sem élnek állatok. miután a british zoo sem segített, noé elkezdett embernagyságú plüssállatokat venni. úgy döntött, becsapja istent.

 

noé lába körül ételért állnak sorba a kitömött példányok. úgy járkál közöttük, mint az a próféta, aki még nem írt le semmit, de már megtalálta a szavait és magában azokat ismételgeti. mintha egy zsákból húzná elő a képzeletbeli állatfajokat, hogy áldozatot mutasson be valakinek, akitől fél, és közben mégis bízik benne, hogy nem fogja megbüntetni, ha rosszat tesz.

 

az emberek már nem emlékeznek arra az időre, amikor még éltek állatok és éltek növények. nem beszélnek arról, milyen hamar fogyna el a levegő, és a növények kipusztulása után mennyi ideig bírnák az utolsó lélegzetükkel. és nem beszélnek arról, hogy végül egyszerre fulladnak meg a nagyhalakkal, akik a tengerek mélyén utoljára nejlont éreznek a testükön.

 

noé álmában egy szigeten ébredt, ahol mindenki aludt. nem is alszanak, szólalt meg isten egy fa mögül, próbálj meg te is hozzászokni a halál gondolatához. noé nem hitte el, amit hallott, mert nem látta istent, csak azt, hogy valami árnyék követi. egy kiszáradt tenger partján alszik, vette észre nemsokára, és hallotta, hogy a tenger levedlett bőrének repedéseiből csörgedezik felé a víz.

 

noé pontosan akart fogalmazni, mégis csak körülírnia sikerült. mintha megpróbálna hajat rajzolni a fűszálak közé. összegyűjtött családtagjaival egy képzeletbeli tengeren hajózik, és minden éjjel imádkozik a kivágott fához, hogy adjon jó szelet, ne sodorja lakott szigetek közelébe. hogy minél gyorsabban eljusson a paradicsomba, kidobálta a hajóból azokat a tárgyakat, amiket nem használhat a tengeren. egy üres akváriumba tette őket, amiben nincsenek halak, nincsen benne víz, és pontosan akkora, amennyi vizet noé hajója a tengerből kiszorít.

 

 
 

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése
Taizs Gergő: jónás véletlen egybeesése

hiszek egy hullámzó megváltásban / hiszek a perisztaltikában jónás véletlen egybeesése kicsúszott kezéből a bögre de nem tört össze koppant az ébredés és az első kávé közti szűk résben cukor hely

 
 
Karácsony Orsolya versei

Nem szabad elfelejtened: / csak átutazóban vagy. Kihallgatás Nem tetszik itt neked. Tüsszögsz a súlyos drapéria porától, az elsötétítésben nem hiszel, neked nincsenek titkaid, áttetszővé v

 
 
Sebestyén Ádám versei

Kikötőink, / a fagyizók, földszinti üzletek sorra bezártak Eszkaton Kopár magaslaton ér az utolsó nap. A völgyben már tombolnak a fák, haragjuk égre lobban, ítéletre készen. Otthonaim is lehettek

 
 

IMPRESSZUM

© szifonline

Felelős szerkesztő: Szép V. Árnika

  • White Facebook Icon
  • White Instagram Icon

líraszerkesztő: Pintér Kitti

prózaszerkesztő: Borcsa Imola

a weboldal grafikái Veréb Csilla munkái

bottom of page