A sebesült arcú is gyönyörű volt, / de belül, még gyönyörűbb volt a vak. / A kutyájuk a műanyagpadlón éppen ott / hevert, ahol nem mertem áthaladni. // Egy tájékoztató volt még kihelyezve, / kiürítési terv, tűz esetére. Boldogtalan / áprilisi este: a kötéltánc közepe volt.

Szücs András 1992-ben született Csornán. Jelenleg a Magyar Képzőművészeti Egyetem festőművész szakos hallgatója. Budapesten él.

Tárgy

Az információ hiányában meghagyott

kétely nevében, végül bizonytalan

szemmozgásba kezdett. A fókuszálhatatlan

orrnyereg mögül, mint a tiltott vágy

személyét figyelte, a fogkrém-

és szappanfoltos üveget. De miképpen

ő sem lehetett a tükörben helyette,

úgy a másik sem volt már a Szeretett,

csupán a Vágyott, akire néha gondolni

lehet. Úgy gyönyörködött benne, mint egy

virágban, a szennyben, akinek most,

valóban le is vetkőzött előtte valaki.

Szorítása hasonló volt, mint a kezdet

idején az elnyújtott ébredések: csak

nagyon lassan engedett. De onnantól

a Lap mögött, naponta fojtogatta

a jelentésétől megfosztott betű egy

darabja, mely nevét már sehogy sem

adta ki. De ami, a csendet mozdította

napról napra, egyre közelebb.

Szökevény

A sebesült arcú is gyönyörű volt,

de belül, még gyönyörűbb volt a vak.

A kutyájuk a műanyagpadlón éppen ott

hevert, ahol nem mertem áthaladni.

Egy tájékoztató volt még kihelyezve,

kiürítési terv, tűz esetére. Boldogtalan

áprilisi este: a kötéltánc közepe volt.

A szürkére zománcozott fémpanel,

világított előttem, mint egy arc,

amikor a kábelrengeteg alól

kiszabadultam végül a peronra.

Nem fogod bírni tüdővel - suttogta

fülembe, a hangosbeszélőkön túli hang.

A táskát végül hagytam, és futottam,

a hazavezető út közepére.

A szemközti oldalon értem utol magam.

Egy rólam készült kép függött a hely fölött,

ahova ültem.

Egy tárgy, simára koptatott

oldalának támasztottam a fejem.

Rögtön ezután fordult meg nélkülem.