top of page

Herold Renáta verse

2017. júl. 7.
2 perc olvasás

átkarolsz, tizennégy, suttogod fülembe, te is tudod. / már mondod is a tizenötödiket, visszakérdezek, tizenhat? / tizenhét, tizennyolc. jóéjt puszit adsz, tizenkilenc. / reggel szól az ébresztő, ő is tudja, a mai reggel lesz a huszadik. / együtt mosunk fogat, te csinálod a reggelit. / húszról egyből huszonháromra indulsz.

Herold Renáta 1998-ban született Komáromban. Tatára majd Budapestre vándorolt, egyetemről vendéglátásba. Batyujában az irodalom, a kék haj és a zenehallgatás. Azt hiszi egy napon majd Hollandiában fog élni, és ott is öregszik meg. Kutyás öngyújtókkal gyújtja meg a cigit, ha már nem tarthat háziállatot.

 

23:23

 

negyed tizenkettő, ránézek az órára

 

a holnapi nagy nap lesz

 

én mégsem tudom kipihenni magam.

 

jó lesz ha rád gondolok nem?

 

bárányok helyett azt számolom,

 

hányszor vertél át eddig.

 

egy. kettő. három. négy.

 

kezdek elálmosodni.

 

öt. hat. hét. nyolc.

 

önbizalmam megpróbálja átugorni a képzeletbeli kerítést, hátsó lába megakad. visszatolat, nagy lendületet vesz, nekifutásból majd jobban megy, gondolja, néhány hónap távolságából majd jobban fog menni, gondolja, de még nagyobbat esik.

 

kilenc. tíz.

 

az elvárások tucatostul jönnek, pont úgy, mint a hazugságok.

 

egy tucat, nem tucat, két tucat, fél tucat. három tucat a magyar igazság, plusz egy a ráadás.

 

tizenegy.

 

a kedvenc számom, mondod, majd felhangosítod a rádiót.

 

dúdolni kezded a dallamot, mondom ne, aludni szeretnék.

 

felkeltesz, még jobban, elkezded pötyögni a Facebook üzenőfaladra a dalszöveget, megosztásra kattintasz.

 

pittyen egyet, kettőt, jönnek a like-ok.

 

tizenkettő, tizenhárom.

 

nézd, még csak a második tucatnál járok.

 

lehunyom szemem, látom ahogy engem nézel.

 

átkarolsz, tizennégy, suttogod fülembe, te is tudod.

 

már mondod is a tizenötödiket, visszakérdezek, tizenhat?

 

tizenhét, tizennyolc. jóéjt puszit adsz, tizenkilenc.

 

reggel szól az ébresztő, ő is tudja, a mai reggel lesz a huszadik.

 

együtt mosunk fogat, te csinálod a reggelit.

 

húszról egyből huszonháromra indulsz.

 

huszonnégy, gondolom, mikor munkába indulsz.

 

visszafekszem.

 

csillagok közt ébredek, az univerzum lágyan takar. hullócsillagok ébresztenek, csak még 10 perc szundit, de nem hagynak.

 

én is elindulok.

 

közösen mondjuk az oltár előtt,

 

huszonöt.

 

 
 

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése
Bethlenfalvy Gergely versei

ezek a terhesség utolsó napjai. / nem úgy a rák esetén, ki nem szűnő küzdelmével / viselős, hiszen a sivatagon keresztülvonszolt sátor / terhét csak sokasítja, ha nincs hová megérkezni. a rák amin

 
 
Biró Erika versei

A felállókat érkezők váltják, / a geometrikus mederbe álmodott / patak csendjét hallgatják / a következő felhőig. / Vezeti tekintetüket a domb tetején álló / négy fa egyikének legfelső ágába / akadt p

 
 
Posta Marianna versei

Nem értem, mire kellhetek, mire ez a rám bámulás, / ezek a gomblyuk-szemek. Amikor kérdezem tőle, mit akar, megeszi / a cukros briósomat, és azt mondja, valaki ellopta / a biciklim. Zseblenin Bajtai

 
 

IMPRESSZUM

© szifonline

Felelős szerkesztő: Szép V. Árnika

  • White Facebook Icon
  • White Instagram Icon

líraszerkesztő: Pintér Kitti

prózaszerkesztő: Borcsa Imola

a weboldal grafikái Veréb Csilla munkái

bottom of page