A homlokomra ül egy holló, / a szemhéjam alá fészkel a szorongás: / „Két vadállat párzik a párás templomkertben, / mindkettő hím”, ugye nem én vagyok a gyenge? / A kutyáktól fél csak a húsom, / májammal rokon a gránát, / sosem akarom látni / Verdun laktanyáját.

(Bokor Krisztián felvétele)

Szén Benjámin 1994-ben született Székesfehérváron, 2017-ben szerzett diplomát az ELTE BTK történelem szakán. Verset és slamet ír.

Vérszivattyú

Látok egy elhagyatott laktanyát, ami francia földön szivattyúzza a vért. Azt mesélik, 1916-ban a lövészárok mögött a táj felhasadt, amikor a cigarettafákat meggyújtották a Fokker Dreideckerek. Puskától fél csak a puska. Méhkassal rokon a gránát. Sápadt vadászkutyák hagyják el Verdun laktanyáját. A vérrel teli vödröket megvilágítják a szentjánosbogarak. Remegni kezd a vér, és hallom, ahogy nevet. Ezt a helyet katonák lakják, akik örökre belefagynak a kimerevített torkolattűzbe.

A tépőfogak nagyobbak annál, hogy elbírja az állkapocs. Hiába ugyanolyan, mint a horizontra költöző lánglabdák, sosem vettem komolyan a fekete madarak baritonkórusát.

A homlokomra ül egy holló, a szemhéjam alá fészkel a szorongás: „Két vadállat párzik a párás templomkertben, mindkettő hím”, ugye nem én vagyok a gyenge? A kutyáktól fél csak a húsom, májammal rokon a gránát, sosem akarom látni Verdun laktanyáját.