Létezik perc, amikor úgy szereti, / mint huszonnégy évesen. Pedig elmúlt / hatvan, de tapasztalatlansága / el nem avul. Egyszerre jár két idő / szerint, két szál virággal és két csókkal, / hogy elmondja, van pillanat, amikor / a tökéletest nem rombolja, mássá / sem alakítja, hogy valóra válik.

… nincs?

Azt a valakit, akit ingujjban láthatok forgolódni napra nap a galéria korlátja mentén a beosztottjai irodaaj- tói előtt, hol el-, hol felmerül- ve a pillanatok mocskában, a- kár néven is nevezhetem. Ő, a- kit a dühe ugyan értelmez, de meg nem magyaráz, a lánchoz szokott ebet se a lánc alkotója. Má- sik nézőpontból ránézve és el- mondva, érzőgép, amelynek a dú- lás a küldetése, ki testén oly- kor holter-EKG-t visel, s aki pontosan tudja, ki tűri a kö- pést s ki pedig a rúgást. Nyelvállo- mány. Testesíti a szenvedőt és a szenvedést. Új felismeréseket rögzít, hogy legitimálja bérmun- káját. Ő az eszme, a káosz rend- dé visszarendezője. Mielőtt meghatározza, hogy miként marad- jon továbbra is elgondolható, beszédet váltok, ahonnan tisztán látni, egyszerű széltoló. Bandi- tája a mindenségnek. Van-e nyelv másik, amely a szétgondolásá- hoz vezet? Az, amely szükséges, hogy elbontsa körüle azt, amely meg- teremtette a létezését, mert másban, mint e századelő magyar nyelvében, ő nincs?

… válik.

Létezik perc, amikor úgy szereti, mint huszonnégy évesen. Pedig elmúlt hatvan, de tapasztalatlansága el nem avul. Egyszerre jár két idő szerint, két szál virággal és két csókkal, hogy elmondja, van pillanat, amikor a tökéletest nem rombolja, mássá sem alakítja, hogy valóra válik.