csatornacsattogást hallok / a sohavisszanemtérőimet / az alkalmaimat, amik folyton követnek / és tudom, hogy ezt / csak a vizek okozhatják. / ezek az utak meghatároznak / én meg őket / mert végig vonszolom magam rajtuk / hogy aztán te is végigvonszolhasd / egy szakállban amit a cigifüst tart össze

Gál Hunor 1995-ben született Gyergyószentmiklóson. Kolozsváron a Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar–komparatisztika szakos hallgatója volt. Tevékenykedett már raktári munkásként, főszakácsként, pincérként. Jelenleg a Független Mentorhálózat tagja. Prózát, és lírát egyaránt ír, emellett festészettel is foglalkozik.

Köztakaró

borító fogalom volt számukra a lakhatás. mint szükséges rossz, úgy szerepelt bennük, és úgy feküdtek mindig, hogy gyorsan költözhessenek, ha ébredéskor úgy éreznék. csak egy szó, amire sok veszekedés, vér, boldogság rakódott, és ezzel megalkotta számukra saját jelenükben az újabb, lassan szarusodó réteget. egyik nap így fogalmazta meg egyikük: egy állat legkülső testrétege, amely élő sejtek egy rétegéből van felépítve.

I.

próbálom elvenni a dolgok élét.

lépcsőn ülök, cigizek. bibliát olvasok

és rendszeresen bevallom magamnak

hogy nem vagyok annyira elbaszott mint.

csatornacsattogást hallok

a sohavisszanemtérőimet

az alkalmaimat, amik folyton követnek

és tudom, hogy ezt

csak a vizek okozhatják.

ezek az utak meghatároznak

én meg őket

mert végig vonszolom magam rajtuk

hogy aztán te is végigvonszolhasd

egy szakállban amit a cigifüst tart össze

és a megnyugvásban

amit mindig jó odaképzelni ahol

nincs.

nem mintha ez az önvizsgálat csak az enyém lenne

de jól esik, jól kell essen

elvégre azért vagyok itt

hogy belefejlődhessek magamba

a tengerekbe, a napszakokba.

egy lyuk van a tengerekben

neve van. és lassan kiszárad

és már nincsenek párhuzamos partvonalak

mert ez a partszakasz már nem az enyém

minek birtokolni

ha birtok leszek én

visszajöttem megnyugodni,

hogy aztán újrakezdjem a próféciámat

elfelejtve amit tanultam.

csak egy rúgás vagyok a fogakba

egy zúzódás ami nem hagyja kiölni az ideget

ennyi vagyunk.

pelyhedző állak

pelyhedző pinák

egymásba nyikorduló vándorvillámok.

II.

reggelre csak körülmetélt olajfoltok leszünk

csak a testeken vonagló fény.

valamelyik fán vijjog egy bagoly

talán a szomszédból látogat meg a halál.

szombat este, és bagolyvijjogás

állítólag rossz ómen

állítom én is.

és van három párhuzamosan rossz fogam

mert az utak csak így lehetnek a sajátjaim

így lehetnek a tieid, aztán másé, mindenkié.

nem tudom, hogy ezek utak,

vagy csak minden egy völgy

aminek saroktól-sarokig

toporogjuk körbe máglyafalát.