Egymás társaságában időzött a három kerti rém: / akác, vadszőlő, bálványfa. Szivacsos belük megtépázva, / de a koronaveszteség pótolható. // Tested alól a földet az imágóhad szorgalmasan kikaparta, / úgyhogy az lassan süllyedni kezdett, / körülötte kis hant emelkedett. / Én, a szárnyas hangya dunakék íriszedre települtem, / és te megitattál

(Garam Gergő felvétele)

Nagy Kata 1986-ban született Dunaújvárosban. Költő, jelenleg Budapesten él. Az ELTE-n végzett magyar és filmelmélet szakon. 2006 óta publikál folyóiratokban. Első kötete Inkognitóablak címmel látott napvilágot a JAK és a PRAE.hu gondozásában, 2016-ban.

Kertészettan II.

Az imágó

Vajon melyik fát illettem díszeimmel akkor, amikor az egész várost odébb tolták és a mennybolt ajka belilult? Március volt, hideg holdév.

A rám rontó vihar elől egy repedésbe futottam. Csápjaimnak eső nem árthat, fény nem szúrhatja át az örök világosság idején.

Egymás társaságában időzött a három kerti rém: akác, vadszőlő, bálványfa. Szivacsos belük megtépázva, de a koronaveszteség pótolható.

Tested alól a földet az imágóhad szorgalmasan kikaparta, úgyhogy az lassan süllyedni kezdett, körülötte kis hant emelkedett. Én, a szárnyas hangya dunakék íriszedre települtem, és te megitattál –

a természeti malaszt, amellyel emléked teljes.