a szobában / zihál a klíma, a horizonton túl Afrika, kibélelt légkör / alatt sétálnak / a tűz istenei. // nem, / nem mondják, hogy jók lennének. semmit a mindenkit megillető / égi kegyelemről, mely lesújt, // mint tüzes kalapácsok elhasznált részei. / csak annyit: // add a bőrt, / kikészítjük.

Paweł Kozioł 1979-ben született. Költő, irodalomkritikus, a középkori irodalom kutatója. Szépírói és irodalomtörténeti tevékenysége mellett grafikus és programozó, sakk- és generatív irodalmi programok szerzője. Honlapja: http://pkoziol.cal24.pl/.

menekültek (izrael, eritrea)

az állam nem jelenik meg a sivatagi színen.

velük szemben fogalmazzák meg.

törvény a vándorló dűnék ellenében:

a gyümölcsfák érinthetetlenek. e törvény gyökere

túlnövi a homokot, mint víz áztatta

papírér. az állam eldugul a nedves

lapoktól, szikkad a sivatagi napon,

szoborrá kövül. az államszövet papírlapokból áll,

képernyőkből, éjjellátók merednek a sivatagra,

ahonnan előbújnak ők, a kiszakítottak,

kikkel nem nemesítenek gyümölcsösöket. homokba

keverik őket, ügyesen elrejtve a talaj feszes rétegei közé,

annak tamburinjai, dobjai, összes ütősei,

indulója alá. szétszóratnak.

mert az állam egy mag mélyéről nézi, nem tudva,

a termés magasából hogy látná őket,

kivágott olivák, citromfa gyökerei alatt fogant

sárga tűzpöttyök, feldarabolt pálmák.

(Tel Aviv, 2014. december)

pogány tenger

pogány tenger,

égig érő áldozat. a szobában

zihál a klíma, a horizonton túl Afrika, kibélelt légkör

alatt sétálnak

a tűz istenei.

nem,

nem mondják, hogy jók lennének. semmit a mindenkit megillető

égi kegyelemről, mely lesújt,

mint tüzes kalapácsok elhasznált részei.

csak annyit:

add a bőrt,

kikészítjük.

add a kezed, jobb alkarod

vérvörös bőrszíjnak.

kovácsmesterség előttiek.

mikor a test még nem rozsdás égésnyomok

gépies ültetvénye, hulladékfémből gányolt szobor volt.

amikor csak a bőrt nyúzták le,

a lelket érintetlen hagyva, a lelket érintetlen hagyva.

(Rodosz, 2011. szeptember)