mióta a tenyeremből ettél / nem tudlak leszoktatni / a húsról nem beszélünk / csak nyúzol az arcomon / nincs is több bőr / hiba szerinted az úgyis / csupán felesleges panír / amit évmilliók forgattak / a testre azt mondod / még én tartozom neked / köszönettel ha egyszer / magamtól nem vetkőztem le.

Új Krisztina 1988-ban született Szarvason, jelenleg Szegeden él, 2011 óta publikál.

Bolygó

az öledbe hullani

nem volt nehéz

lehazudtad ugyanis

a csillagokat az égről

és kurvasötét lett

botláshoz ideális így

csak a kétség maradt

köztünk van-e valami

mélyebb a goromba kráteren túl

ami a szívünk helyén lüktet

a becsapódás sérülésekkel jár

köztudott és nem mondom

hogy ez itt kész armageddon

de azért valahol mégis katasztrófa

hogy idáig jutottunk

hogy egymás mellett sodródunk

hogy csak mozog a szánk

a fojtogató légkörben

sohasem tudtunk beszélgetni igazán

és mindketten éreztük

hogy ez az időszak szükségállapot

hogy a törvények most nem érvényesek

hogy egyszer szabadon távozhatunk

és a kezdetektől azt számoltuk

magunkban mikor üresedik ki ez a világ.

Tartozás

mióta a tenyeremből ettél

nem tudlak leszoktatni

a húsról nem beszélünk

csak nyúzol az arcomon

nincs is több bőr

hiba szerinted az úgyis

csupán felesleges panír

amit évmilliók forgattak

a testre azt mondod

még én tartozom neked

köszönettel ha egyszer

magamtól nem vetkőztem le.

Plasztika

arcom szoborszerű

egy ideg se ráng

mintha késsel

kérdéssel operálsz

nyílt seb a száj

kiejtett szavaid után

tátongó némaság

úgy nyeli el a hangot

hogy mélyebbre vágni muszáj

a torkon át a húsba a csontig

míg aztán végre szép

vagy legalábbis kielégítő

válaszra nem találsz.