akkor / és ott, ezt akartam elhitetni / magammal, de a rengések / törmelékei szavakká alakultak, / így könnyebben elkezdődhetett / a végeláthatatlan építkezés / törésvonalaink talaján, a bőrön.

Nagy Tamás 1996-ban született Beregszászban. Jelenleg a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola angol nyelv és irodalom szakos hallgatója. Tagja a Kovács Vilmos Irodalmi Társaságnak.

Ünnepi pillanat

A piac bejáratánál sült hagymaszag keringett, emberek jöttek-mentek. Fenyők sorakoztak hosszasan a járdán, mintha gyökeret akartak volna ereszteni, jelezve, hogy errefelé két karácsony van, s választaniuk kell, melyiken szeretnének részt venni. „Hogy megvagy, Bélám?” – kérdezte egy nő a vele szembejövő férfitől. Cipekedve sétáltak mindketten, talán régi ismerősök lehettek, olyasfélék, akik félmondatokból megértik egymást. A háttérben Beregszász koldusai, mint bölcs próféták, háborúk előtti imákat mormoltak. Szatyorként sistergett a lábak mellett a szegénység. Egy közeli bódénál verébcsapatok kémkedtek alamizsna után. Ahogy hópelyhek a járókelőkre, a külföldön dolgozott évek úgy szálltak a férfi arcára. Öltözéke kopottas volt, de becsülete korántsem, jól tudta ezt felesége is, amikor megcsalta, később pedig elhagyta. Alig egy pillanat telhetett el a kérdés feltétele óta. „Amíg a muzsalyi hegyet látom, addig jól vagyok.” – jött a válasz a férfitől, majd ráncainak barázdái megszokott mosollyá dermedtek.

frekvenciazavarok arcod rengéseitől bizonytalan lettem. tetteimet már skálán mérted, mely az idegenség első jeleként mutatkozott. akkor és ott, ezt akartam elhitetni magammal, de a rengések törmelékei szavakká alakultak, így könnyebben elkezdődhetett a végeláthatatlan építkezés törésvonalaink talaján, a bőrön. cigiszünetnyi újjászületés. majd igent jelentő nemek, borízű rúzsfoltok és harapások következtek. kint a felhők lehulló kristály-tollait, bent az összefonódó karok sziluettjét bújtatta az éjszaka. a rezonancia különös játéka zajlott – először láttuk együtt a felkelő napot, s közben úgy meséltél, mintha a hasonlatok csak akkor lennének valósak, ha a testhez idomulnak.

Temető Minden új léleknek súlya van.