Ha kérted volna, / felsöpörtem volna a / plafonod leesett darabjait. // Ha segítettél volna / cipelni a vonaton a mákos gubát. // Ha látnád, hogy a csipkebokor lángol, de nem ég el. // Ha.

Ha

Ha hagytad volna, elmondtam volna neked, hogy miattad a mogyorót is megettem, igaz, csak a sózottat.

Ha engedted volna, táncoltam volna veled a domboldalon akkor is, ha a lihegést szégyelltem.

Ha hittél volna, láttuk volna felnőni a lakásodban a bogarakat és talán a Miatyánkokat is.

Ha kérted volna, felsöpörtem volna a plafonod leesett darabjait.

Ha segítettél volna cipelni a vonaton a mákos gubát.

Ha látnád, hogy a csipkebokor lángol, de nem ég el.

Ha.

Androgün

A hajópadló szétcsúszott elemei közé fészkelt az elmúlt hónapok nyomora.

A fürdőbe mindig az megy be előbb, akinek van vesztenivalója.

A hosszú beszélgetések nyugalma felszáradó pocsolya egy nyáresti aszfaltúton.

Platón félemberei hevernek a búzatáblákon, győzelemáldozatok egy nemlétező világháborúban.

Csak a közeli barátok jöhetnek el a temetésre és a félig elszáradt gesztenyefákról álmodók.

Csombor Rita 1985-ben született. Középiskolai magyartanár, PhD hallgató a Szegeden. Első verseskötete 2018-ban jelent meg Smink nélkül címmel a FISZ Könyvek Sorozatban.