Ráijesztenék, hátha elmondja, merre indul. / Hiszen most nappal van, és várják / azok a lélegzetek, amik valaha kimaradtak. / Ilyenkor dönti el, hogy messzire / megy, ha már a zsebében is elfért mindaz, / ami kell hozzá.

Biró Krisztián 1994-ben született Miskolcon. Költő, az ELTE BTK magyar alapszakos hallgatója. Budapesten és Kurityánban él.

Amit kimentenék

Amikor megijed, mindig engem hív.

Furcsa szaga volt a sütőnek,

és azon gondolkodott, hogy egyáltalán

miket mentene ki, ha hirtelen

valami lángra kapna. Csak a telefont

és a pénztárcát? Nevetett, amikor

azt mondtam, hogy ismerem, és biztos,

hogy a kulcsokat is felkapná.

Szóval ma reggel megint egy égő házból

ment el dolgozni. A kávét vette,

magának már hetek óta nem csinál. Ha

ilyenkor hívnám, arról kérdezném,

hogy kihúzta-e a vasalót, hogy nem megy-e

a gáz, és ugye bezárta a rácsot is.

Ráijesztenék, hátha elmondja, merre indul.

Hiszen most nappal van, és várják

azok a lélegzetek, amik valaha kimaradtak.

Ilyenkor dönti el, hogy messzire

megy, ha már a zsebében is elfért mindaz,

ami kell hozzá. Csak én tudom,

hogy mihelyst leül majd egy buszon,

a kulcsai szúrni kezdik.

Én nagyjából akkor veszem magam mellé

azt a pár dolgot, amit kimentenék.

Mindig felhív, amikor nincs hová mennie.